36.rész -Eseménydús elsö turné koncert-

Kedves Olvasóim!

Itt lenne az új rész, remélem elnyeri tetszéseteket! Bár szerintem nem ez lett a legjobb fejezet, de hirtelen annyi ötletem lett, hogy mindent bele szerettem volna sűríteni, ami persze nem lehetséges! Remélem, azért nem lett annyira kusza! :)

Jó olvasást kívánok és örülnék néhány kommentnek! :)

puszii, -diush-

***

A közönség csak sikított és sikított, a hangulat hihetetlen volt. Voltam már pár koncertjükön, de azok közül egyikkel sem tudnám összehasonlítani ezt. Aztán néhány pillanattal később a fiúk már be is robbantak a színpadra és megszólalt az első dal, a „NaNaNa”. A srácok nagyon pörögtek és ez még jobb hatással volt a közönségre. Zayn már rögtön ennek a dalnak az eleje felé integetett nekünk, ettől pedig még nagyobb mosoly lett az arcomon. Vicces volt nézni az egész show alatt a háttérben vetített videókat, ugyanis a legtöbbjüknél ott voltam, amikor forgatták és eszembe jutott mennyit nevettünk.

- Lányok! Kérnének veletek páran képet! – szólt El-nek és nekem Ric. Erre mi csak felkeltünk a székből és odamentünk. Ugyan az a pár lány várakozott ott aki az elején is, úgyhogy lényegében szavunkon fogtak. Készült néhány fotó, majd kedvesen megköszönték és mindenki visszaült a helyére és néztük tovább a koncertet.

Aztán nem sokkal később valaki megkopogtatta a vállamat. Először azt hittem, csak véletlen volt, de amikor már másodszor és harmadszor is éreztem, majd a nevemet is hallottam, hátrafordultam, és ledöbbentem.

- Dani? – tettem fel kérdésemet, bár teljesen egyértelmű volt, hogy ő az, csak a meglepődöttségtől ennyit bírtam kinyögni.

- Igen! Ne haragudj, hogy zavarlak!

- Ugyan! Dehogy zavarsz! Gyere, ülj ide! – mutattam a mellettem levő üres székre.

- Nem igazán szeretnék én odamenni! – biccentett fejével Liam szülei felé és egyből megértettem. – Esetleg ki tudnál jönni, hogy pár percet beszélhessünk?

- Ööö…persze! – haboztam kicsit, majd szóltam Eleanor-nak, hogy mindjárt jövök és Dani-val elmentünk egy eldugottabb helyre. – Baj van?  - kérdeztem egyből, amint alkalmas volt.

- Nem, nincs! Én csak azért jöttem, mert… - akadt el a szava, s nekem már volt is egy sejtésem – szeretnék beszélni Liam-mel négyszemközt! – bökte ki végül, s ki is derült, hogy jó volt a megérzésem.

- És segítsek megszervezni a találkozót?

- Honnan tudtad? - tátotta el száját.

- Tudom, hogy működik ez! De természetesen segítek! Legyél a koncert vége után tizenöt perccel sminkes szobába!

- Rendben van! Nagyon szépen köszönöm! – ölelt meg. – De ne mond neki, hogy rólam van szó!

- Ez csak természetes! Sok sikert! – kacsintottam, majd visszamentem a helyemre.

- Mi volt ez? – kérdezte egyből barátnőm.

- Beszélni szeretne Liam-mel! – elég volt ennyit mondanom neki, már értette is a dolgot.

A koncertnek aztán fél óra múlva vége lett egy fergeteges „vacsorával”, amit fiúk dobtak fel a színpadon, amikor az „I want” című dalukat elénekelték. Ez után megköszönték mindenkinek, hogy eljöttek, majd levonultak a backstagebe. Mi is egyből utánuk siettünk, hogy gratuláljunk nekik, hiszen nagyon-nagyon jó koncertet adtak, s ez még csak a kezdet.

- Ügyesek voltatok! – léptem közelebb páromhoz, karjaimat átfontam nyakán, majd megcsókoltam.

- Élveztétek? Jó volt? – kérdezte egyből, s folyamatos felbólogatással jeleztem neki igenlő válaszomat. Aztán odamentem a többi fiúhoz is, hogy őket is megdicsérjem, de Liam-et hagytam utoljára.

- Azok a poénjaid! – érintettem meg vállát jelezvén, hogy figyeljen rám.

- Nagyon rosszak voltak?

- Dehogyis! – nevettem, majd ő is így tett. Őt is megölelt és ekkor odasúgtam a fülébe – Beszélhetnénk négyszemközt? – tudtam, hogy most nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hiszen hamarosan pár szerencsés fan találkozhat a fiúkkal és beszélhet velük. illetve képeket is készíthetnek, de úgy hiszem, most egy jó dologért cselekszem.

- Persze, de megfelelne miután a Directionerekkel találkoztunk? Vagy nagy baj van?

- Hát, nem olyan nagy, de fontos lenne most megbeszélnünk! – sütöttem le szemeimet, mintha tényleg probléma lenne.

- Jó rendben! Akkor menjünk valami csendes helyre!

- Mi lenne, ha átmennénk a sminkes szobába? Ott most tutira nincs senki!

- Okés!

Azzal el is indultunk kifelé és a folyosóra érve, már kérdezgetett, de folyton kitértem a válasz elől. Amikor aztán a célhoz értünk megkértem, hogy ő menjen be először, s így is tett. Azonban én már nem mentem utána, csak becsuktam az ajtót mögötte és visszatértem a többiekhez.

*Liam szemszöge*

Nagyon furcsa volt nekem Emma, amikor kihívott, hogy beszéljünk, de betudtam annak, hogy tényleg valami fontosat kell megtárgyalnunk, s ezért viselkedik úgy, ahogy. De aztán, amikor beléptem a smink szobába már minden tisztává vált.

- Dani! – tátottam el számat a meglepetéstől.

- Szia Liam! – köszönt megilletődve. Gyönyörű göndör haja lágyan omlott vállára, teste remegett mégis olyan vonzó volt. Jó volt újra látni.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle elég rideg hangom, mert nem akartam, hogy észrevegye mennyire hatással van rám még mindig.

- Azért jöttem, hogy beszéljek veled! – mondta lágy hangon és tisztán észrevehető volt, hogy még hangja is remeg. Majd tett két bátortalan lépést felém, és folytatta. – Nagyon hiányzol, Liam! Egyszerűen megőrjít az a tudat, hogy már nem vagy nekem! Hiába nem találkoztunk túl sűrűn, de mégis, akkor ott volt az a tény, hogy láthatlak, hogy érezhetlek majd! Most viszont ez nincs, és nem bírom!

Amikor befejezte mondandóját, vagy lehet, hogy csak elakadt a szava, én gondolkodás nélkül odaléptem hozzá és megcsókoltam. Végre érezhettem érintését, csókjait, illatát. Olyan volt ez számomra, mintha a Mennyországban lennék. Ajkaink elég hosszan játszadoztak egymással, majd egyszer csak szétváltak.

- Akkor ez most azt jelenti..? – nézett rám csillogó szemekkel, s ha akartam volna se tudtam volna ellenállni nekik.

- Nekem is hiányzik az egész lényed! Egyszerűen nincs olyan pillanat, amikor ne jutnál eszembe! És nagyon örülök, hogy te is így érzed és, hogy eljöttél! Akartam menni én is, de most hívott a kötelesség!

- Annyira boldog vagyok most! – ölelt magához szorosan, s éreztem, ahogy szíve elég hevesen ver.

- Gyere! Menjünk ki! Üdvözöld a többieket! – csúsztattam bele kezemet az övé, ujjaink összefonódtak, majd kimentünk. Amint beértünk az öltözőnkbe a srácok elkezdtek fütyülni.

- Éljen az ifjú pár! – kiáltott fel Harry és az éppen kezében lévő vizesüveget a magasba emelte. Erre a mindenki elkezdett tapsolni és éljengeni.

- Végre! Remélem most már nem fog nyavalyogni! – jött oda Danielle-hez Louis és lényegében lebuktatott. Erre barátnőm csak rám nézett és a boldog mosolyát az édes vigyora váltotta fel.

- Srácok! Két perc és érkeznek a rajongók! Át kellene jönnötök! – jött be Paul, hogy elkísérjen minket az adott helyre.

- Megyünk! – kiabáltam neki, majd nyomtam egy puszit Dani homlokára és átmentünk.

*Emma szemszöge*

- Nagyon köszönöm, Em! – jött oda hozzám barátnőm, majd amikor El is csatlakozott csináltunk egy hármas nagy ölelést.

Mi hárman nagyon szeretjük egymást és jó triónak véljük magunkat. Bár mostanában nem nagyon volt időnk így együtt lenni és csacsogni, hiszen Dani X-Factor turnén volt és mellette egyéb fellépései voltak. De most végre, annyi idő után újra beszélgethetünk, nevetgélhetünk. S persze nagyon örülök annak, hogy ismét együtt vannak Liam-mel, hiszen mindkettőjükön láttam, hogy megviselte őket a szakítás, és erre rátett még egy lapáttal a rajongók reakciója is.

Azonban örömöm mellett ott motoszkált bennem az is, hogy valahogy ki kell engesztelnem Zayn szüleit. Odapillantottam rájuk, s legnagyobb meglepetésemre éppen anyáékkal beszélgettek. Látszólag nagyon jól kijöttek egymással. Remek! Akkor már csak én vagyok lemaradva…én vagyok hátrányban!

*

Amikor aztán este hazaértünk, azon gondolkodtunk, hogy fogunk mindenkit elszállásolni. Jó persze, elég nagy a ház, de nincs ennyi szoba és ennyi ágy. Végül aztán úgy oldottuk meg, hogy anyáék az én szobámba alszanak, mert én úgyis Zayn-nel leszek, Eleanor Louis-al, Dani Liam-el, s ezen kívűl még két vendégszoba van. Az egyikbe végül Zayn szüleit helyeztük el, a másikba pedig Liam szüleit. Harry pedig felajánlotta az ő szobáját, amibe aztán Niall családja került, s a szoba tulajdonosa és család tagjai elmentek Harry közeli saját lakására mondván ott már úgyis elférnek. Hát így sikerült végül is megoldani az éjszakázást, amire azelőtt nem is gondoltunk.

- Most már megjöhetne a vacsora, mert kilyukad a gyomrom! – panaszkodott Niall, s azzal indokolta, hogy ismét éhes – pedig két órája evett -, hogy a koncert izgalmai miatt már feldolgozta a szervezete az ételt. Szerény véleményem szerint fölösleges mentegetőzni, úgyis tudja mindenki mennyit eszik.

- És Emma, mond, sikerült már teljesen túllépned a gondjaidon? – szegezte nekem a kérdést barátom apukája. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, nem hogy válaszoljak neki.

- Apa! – szólt rá mérgesen Zayn.

- Most mi az? Jogos a kérdés, nem?

Erre már nem tudott mit mondani, és láttam, hogy anyának és bátyámnak sem tetszik ez a kérdés. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megszólalt az ajtó csengő és meghozták az ételt, s Niall egyből az asztalhoz utasított mindenkit.

- Fiam! Nem való hozzád ez a lány! – hallottam, amint Zayn apukája barátom fülébe súgja ezt a mondatot.