34.rész -Kacér éjszaka-

Kedves Olvasóim!

Mivel már néhány napja megírtam ezt a részt, úgy gondoltam, hogy egy kicsit előbb hozom nektek! Igaz, csak egy fél nappal, de azért előbb! :) Remélem tetszeni fog nektek! Kérlek titeket, hagyjatok nekem kommentet az olvasottakról, mert csak abból tudom, hogy van-e még olvasóm és érdemes-e írnom a történetet! Sajnos nagyon eltűntek a régi olvasóim, akik nagy lelkesedéssel írtak nekem, ha csak néhány szót is! Ez sajnos nem tudom miért van! :(

Elkészült az új fejléc is, illetve készen van teljesen az új design! Remélem ez is elnyeri tetszéseteket! De nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok és várom a véleményeket!

xx, -diush-

------------------------------------- 

- Mást kell kitalálnom! – dörmögtem, majd lecsuktam a laptopomat, s visszamentem a többiekhez.

- Hiányoztál! Hol voltál? – jött egyből oda hozzám Zayn és átkarolta a derekamat.

- Csak kicsit lepihentem, mert fáj a fejem! De inkább mesélj! Hogy bírtad ki anyát? És miket mondott?

- Jaj, ne aggódj! Nagyon jól elbeszélgettünk és semmi olyat nem mondott! Nagyon rendes volt! – puszilta meg homlokomat. – Megengedte, hogy tegezzem!

- Húúú…jól van, akkor már megnyugodtam!

Az este folyamán még csináltunk Eleanor-ral egy könnyű kis vacsorát Niall személyes kérésére, majd mindannyian nyugovóra tértünk, hiszen holnap nagy nap lesz.

Csak csendben feküdtünk egymás mellett az ágyban, amikor egy furcsa, ám de melengetőbb érzés fogott el. Végigsimítottam barátom ’ZAP’ tetoválásán és éreztem, ahogy bőre borsózni kezd. Ez azonban nem állított le, tovább cirógattam puha bőrét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felültem.

- Ússzunk egyet!

- Ilyenkor? – kerekedtek ki szemei.

- Igen! Azért van a medence, hogy akkor használjuk, amikor akarjuk, nem?

- De, csak már mindjárt éjfél!

- Nem fogod megbánni! – fogtam meg kezei, kérőn picit magam felé húztam őket, s közben kacsintottam egyet. Erre ő egy kaján vigyor kíséretében elkezdett lemászni az ágyról, majd egy pillanatra megtorpant és ajkába harapott. – Gyere már! – húztam ismét magam felé karjait, aztán végre teljesen megadta magát és velem jött. Már majdnem a medencénél álltunk, amikor Zayn megszólalt.

- Nekem jó az alsónadrág, de neked nem kellene a bikini?

- Miért, zavarna, ha csak bugyiba lennék? – kacérkodtam. Nem tudom mi jött rám, én nem szoktam ilyet csinálni. Az esetek többségében szégyenlős vagyok, de úgy vagyok vele, hogy barátom már látott meztelenül és már annyira nem zavar.

- Engem nem! De mi van, ha valaki meglát? Azt nem akarom, hogy mások is osztozzanak a látványba!

- Kis irigy! – pöcköltem meg az orrát – Nyugika! Már rég alszanak! Ha pont most jönne valaki ide, az a sors akaratából lenne, ami ellen nem tudunk tenni! – ecseteltem mondandómat, és amint befejeztem levettem a felsőmet és már bele is ugrottam a vízbe.

- Hogy lettél te ilyen? Mi történt veled? – vigyorogva, de fej rázva mászott be mellém.

- Ne kérdezősködj, inkább élvezd ki, mert mostanában nem lesz ilyen! - erre Zayn közelebb lépett, pár pillanatig kebleimen pihentette szemeit, majd közel hajolt és megcsókolt. Majd elkezdett csikálni és többszöri kérésem ellenére sem hagyta abba, ezért egy csata alakult ki közöttünk.

Önfeledten nevetgéltem, amikor sikerült lenyomnom fejét a víz alá, de talán akkor voltam a leghangosabb, amikor ő csikizett. Jól tudja, hogy ebből a szempontból az oldalam a legérzékenyebb és ki is használja tudását.

Aztán amikor már látta, hogy eléggé elfáradtam a nevetéstől szenvedélyesen megcsókolt, s ezt viszonoztam is neki. Szinte faltuk egymás száját, mindkettőnk teste felhevült és már alig bírtunk magunkkal, amikor társaságunk akadt.

- Mi! Neee! Ezt nem akarom látni! – tette két kezét a szeme elé Niall. Én a meglepődöttségtől sikítottam egyet, mire Zayn védelmezően elém állt, hogy eltakarjon bandatársa elől.

- Niall! Te mit keresel itt? – vonta kérdőre barátom kicsit ingerülten.

- Hangokat hallottam lentről és nem tudtam tőle aludni, hát lejöttem, hogy megnézzem mi ez! De már látom, és itt se vagyok! Bár ezek után még úgyse fogok tudni aludni! Rémálmaim lesznek! – fintorogva fordult el a szőkeség és indult el visszafelé.

- Azért ne túlozz, nem történt semmi! Amúgy is gyönyörű alakja van Emma-nak! – reagált Zayn.

- Nem is Em-re gondoltam, hanem arra, amit műveltek! De mentem! Folytassátok csak! – azzal becsukta maga mögött az ajtót és újra ketten maradtunk.

- Szegény! Ez örök trauma lesz neki!

- Ne viccelj! Inkább örülnie kellene, hogy végre láthatott csupasz női melleket!

- De gonosz vagy! – fröcsköltem le vízzel, majd kimásztam és magam elé raktam a felsőmet. – Gyere, feküdjünk le! Holnap nagy nap lesz!

- Jó! De várj! Van ott törölköző! – magunkra tekertük őket, majd felmentünk.

A szobában mindketten átöltöztünk valami száraz ruhába és én még elmentem a mosdóba. Visszaérve Zayn a laptopomat bámulta.

- Te mit csinálsz?

- Csipogott! Írtak facebook-on!

- Oké! Majd holnap megnézem!

- Rendben! De ki ez a hapsi?

Kérdése pillanatában ugrott be, hogy nem léptem ki és ott maradtam barátnőm pedofil tanárának a profilján. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert az igazat nem mondhattam el.

- Milyen hapsi? – mentem oda, hogy szemügyre vehessem, mintha nem tudnám – Nem tudom! Biztos véletlen léptem rá! – legyintettem, majd befeküdtem az ágyba. Zayn is egyből követett, lekapcsolta a kislámpát, s bebújt a takaró alá, mert elég hűvös van.

Február van és hideg, főleg itt Londonban, de csodák csodájára most már vagy két hete nem esett az eső. Ezek a gondolatok segítettek végül álomra, s csak reggel fél nyolckor nyitottam fel szemeimet legközelebb.

Egy pillanatra kinyitottam szememet, majd vissza is csuktam. Kezemmel óvatosan Zayn felé nyúltam, hogy megsimogathassam, de csak a puha selyem anyagot éreztem végigsuhanni bőrömön. „Biztosan ideges” gondoltam magam, majd a másik irányba, az ablak felé fordultam, s élveztem, ahogy az ablakon át besütnek a gyenge napsugarak. Furcsa, hogy február közepén már süt a nap és főleg az, hogy itt Londonban, de valószínűleg még az időjárás is tudja mennyire különleges nap ez. Szép lassan ismét felnyitottam szemhéjamat, mélyen magamba szívtam a D-vitamint, aztán felkeltem.

A friss kávé illata megcsapta orromat, amint kiléptem a folyosóra és ez arra ösztönzött, hogy ne a mosdóba vigyen az utam, hanem a konyhába. Odalent aztán legnagyobb meglepetésemre már mind az öt fiú fent volt.

- Jó reggelt! – köszöntem nekik, mire egyszerre kapták fel fejüket és ők is üdvözöltek – Mit csináltok? – érdeklődtem, bár biztos voltam benne, hogy mindannyiuknak a koncert körül jártak a gondolatai.

- Zayn és én a dalszövegeket ismételjük át, Louis és Harry a sorrendet és színpadi mozgást futják, Niall pedig… - akadt el a szava Liam-nek, majd a szőkeségre nézett, aztán vissza rám – Niall pedig tévézik és eszik! – mondta teljesen rezzenéstelen arccal, én pedig csak meghúztam a vállamat az utóbbival kapcsolatban.

- Nyugi fiúk, nagyon jó lesz a koncert és minden menni fog! – próbáltam biztatni őket, amit egy kedves mosollyal jutalmaztak. Aztán töltöttem magamnak kávét, s közben Zayn mögém lépett, átkarolta a derekamat, majd megpuszilta a nyakamat.

- Szép reggelt, szerelmem! – suttogta a fülembe.

- Mi az, ugyan ott folytatjátok, ahol este abbahagytátok? – jött be Niall morcoskodva, s megjegyzése hallatán a többiek furcsán néztek ránk. Ők persze nem értették miről beszél és én nem is szeretném, ha megtudnák, de ezer százalékig biztos vagyok, hogy mindenki tudni fog minden részletet, hisz náluk nem nagyon van olyan, hogy titok.

- Ne csináld már, Niall! – nézett át a válla fellett barátom. Az ír fiú válaszul csak kinyitotta a hűtőt, kivett belőle valamit, becsukta az ajtót, majd visszament a nappaliba.

- Mi volt ez? – érdeklődött a bátyám.

- Semmi! – vágtuk rá egyszerre Zayn-nel. Elég viccesen festhettünk.

- Reggeliztetek már? – tereltem a témát.

- Igen! – válaszolt Harry önelégült vigyorral, ami valószínűleg annak szólt, hogy maguktól készítettek kaját.

- Jézusom! Mikor keltetek?

- Úgy hat körül!

- Te jó ég! Nem fogjátok bírni az estét!

- Dehogynem! Az izgalom, a remélhetőleg tömeg, a rajongók és persze a család majd felspanol minket! Szóval ez miatt ne aggódj! – lépett közelebb Louis, megpuszilta az arcomat, aztán felment az emeletre.