33.rész -Eleanor-

Kedves Olvasóim!

Amint láthatjátok új designt kapott a blog, ezért is nem hoztam múlthéten az új részt! Remélem tetszik nektek az új színvilág és fejléc! Kérlek szavazzatok az oldalsávban!

Ezzel együtt pedig meghoztam a legújabb részt, amire remélem szintén elnyeri a tetszéseteket!  Aki elolvasta a fejezetet kérem, hogy hagyjon maga után nyomot egy komment és egy pipa formájában, hiszen a Ti visszajelzésetek mindennél fontosabb nekem!

Mostantól a részek elején írom le mondandóimat, gondoltam változtatok egy kicsit így a kinézettel együtt! S mivel a többség azt szavazta meg, hogy néha szeretné másik szereplő szemszögéből is olvasni a történeseket, ezért ebben a részben már van egy rövidke váltás!

De nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok! :)

xx, -diush-

------------------------------------- 

Mindhárman végignéztük, ahogy Justin-t bilincsben vezetik ki a házból, majd a rendőrautóba ültetik. Anyával próbáltunk megszólalni, de képtelenek voltunk, végül Phil törte meg a csendet.

- Hamarosan itt lesz a nyomozó! – de erre sem bírtunk válaszolni, így zavarában egy másik témát hozott fel – Kértek inni? Én nagyon megszomjaztam az út alatt!

- Kérek!

- Én is! – válaszoltunk végre mindketten, majd leültünk nappaliba.

Nagyjából tíz perc múlva meg is érkezett a nyomozó, hogy felvegye a vallomásunkat. Mindhárman elmondtuk, amit láttunk és éreztünk, a kis apró darabkák pedig szép lassan összeálltak.

*Louis szemszöge*

Egész nap izgatott voltam, a próbára is alig bírtam koncentrálni. Rég nem láttam már anyáékat, mindennek tetejébe holnap lesz az első önálló turnénk legelső állomása, ahova minden barátom és családtagom eljön. Amikor aztán végre háromnegyed tizenkettőt ütött az óra, hamar autóba pattantunk és hazasiettünk.

A srácok tudják mennyire fontos ez nekem és teljesen megértik a dolgot, hiszen ők is tisztában vannak vele, hogy milyen távol lenni a családtól. Ráadásul Zayn-nek is eléggé fontos volt ez a délután, hiszen amióta együtt vannak a húgommal most először találkozik velük. Így neki is teljesen más lesz ez az egész.

Hazaérve azonban nem éppen az fogadott, amire számítottam. A ház előtt három rendőrautó állt villogva, az egyikbe már ült valaki, de nem láttam, hogy ki, majd elhajtottak.

- Emma! – kiabálva rohantam be a házba, utánam pedig Zayn jött – Jól vagy?

- Itt vagyunk! – hallottam a hangját a nappaliból.

- Anya! Phil! Nyomozó úr! – köszöntem nekik – Mi történt? – érdeklődtem, majd miután a többiek is beértek a kíváncsi tekintetükkel, elkezdtek mesélni.

Percekkel később már mindent tudtunk, így a nyomozó visszament a rendőrségre, hogy elrendezze Justin ügyét. Azt mondta, nem kerülhet börtönbe a betegsége miatt, így visszaviszik az elmegyógyintézetbe és jobban fognak rá figyelni.

Azért látszik Emma-n, hogy megviselték a történtek, de tudom, hogy semmit sem kell beleképzelni a dologba, hiszen ott van neki Zayn, akit mindennél és mindenkinél jobban szeret.

Kellett egy kis idő, amíg mindenki lenyugodott, s utána végre felhőtlenül örülhettem a vendégeinknek. Tartottak nekünk élménybeszámolókat, majd a húgomnak odaadták a neki szánt születésnapi ajándékot. Igazából nem volt túl nagy ajándék, csak egy kis apróság - két darab repülőjegy hozzájuk -, de a húgom nagyon örült neki. Közben rendeltünk ebédet, s délután kettő körül el is fogyasztottuk azt.

- Fiam! Hát a kis barátnőd hol hagytad?

- Eleanor is jön majd, de még órái vannak! Tudod, egyetemre jár!

- Igen-inge! Már várom, hogy őt is lássam! – mosolygott anya kedvesen. Annyira hiányzott már, hogy lássam ezt a boldogságot az arcán. Persze beszéltünk majdnem minden nap telefonon és volt, hogy skype-on is, de azért teljesen más. Örülök, hogy boldog Phil-lel Miamiban.

*Emma szemszöge*

Miután elmeséltük a fiúknak a történteket láttam Zayn-en, ahogy tudatosulnak benne a dolgok. Teljesen kiült az arcára, hogy mit érez, és mit gondol: először dühös amiatt, hogy az őrűlt exem még mindig szeret, majd végiggondolja és megnyugszik, mert tudja, hogy én Őt és csakis Őt szeretem. Ezt a megnyugvást persze az is erősítette, hogy Justin lényegében lemondott rólam.

Később aztán láttam, ahogy anya félrehívja őt beszélgetni.

- Eleanor-ral is ezt csinálta? – léptem bátyám mellé, s közben le sem vettem a szememet az említett személyekről.

- Ki és mit? – kérdzete Louis, mert ő háttal állt nekik, így nem láthatta őket. Válaszul csak feléjük biccentettem a fejemmel. – Ja, nyugi húgi! Nem végzi ki! – nevetett Lou a hasát fova, majd folytatta – Amúgy komolyra fordítva a szót, igen, El-el is eljátszotta ezt. Kicsit ciki, tudom, de mégis csak az anyánk, joga van hozzá!

- Tudom! Csak annyira fölöslegesnek érzem! Nem most ismerte meg és tudja jól mennyit változott mióta együtt vagyunk! – idegeskedtem picit, mert hát azért ez mégis csak egy „meghalsz, ha megbántod a lányomat” beszélgetés.

Szerencsére nem volt időm tovább agyalni ezen, mert Eleanor megérkezett és elterelte a figyelmemet.

- Emma! Psszt! Emma! Gyere ide! – pisszegett nekem, miután üdvözölte a többieket.

- Mi az, miért suttogsz? – mentem ki a teraszra hozzá.

- Mesélnem kell! Csukd be az ajtót! – kérlelt, s nagyon feldúltnak látszott.

- Baj van?

- Hát…úgy is mondhatjuk!

-  Mi történt? Mond már! – türelmetlenkedtem.

- Az egyik tanárom rám mászott! Hiába mondtam neki, hogy van barátom! Meg amúgy is, ez egy vénember! – fintorodott el barátnőm.

- Fújj! – grimaszoltam én is – És ez csak egyszeri alkalom volt?

- Nem! Ez már a sokadik! Először még azt hittem, majd felfogja, de egyre rendszeresebbé váltak a megnyilvánulásai, meg tapogatott is!

- Ezt nem hagyhatod annyiba, El! De én nem tudom hogy segíthetnék neked!

- Ezért szóltam neked! Adj tanácsot!  Louis-nak nem merem elmondani!

- Pedig az lenne a legjobb! Ő lerendezné!

- De tisztában vagyok vele, hogy Louis durvább lenne! Ő pedig azért a tanárom! Nem verheti meg!

- Dehogy verné meg! Maximum, ha már sokadszorra figyelmeztetné! Szerintem mond el neki! Vagy tudod mit! Van egy ötletem!

- Tényleg, és mi? – csillantak fel szemei.

- Hogy hívják a tanárodat?

- George Apkins, miért?

- Biztosan van családja! Utána járunk a dolgoknak és megzsaroljuk, hogyha nem hagy békén elmondjuk a feleségének! Plusz képet is kellene csinálni, amikor rád nyomul , hogy tényleg higgyen nekünk a nő, ha arra kerül a sor! Bár remélem nem fog!

- Ez olyan filmbéli jelentere hasonlít! – állapította meg.

- Mért, mit gondolsz honnan szedtem az ötletet? – vigyorogtam rá.

- Benne vagyok! Bár nem szép dolog, de megoldás lehet! – ölelt át –És nem szívesen hagyom még egyszer, hogy tapogasson, de mindent az ügy érdekében! De akkor ugye nem kell elmondanom a bátyádnak?

- Egyenlőre nm!

- Akkor jó!

- Na, de most már menjünk be, anya hiányolt téged!

- Rendben!

Bementünk hát a többiekhez és El egyből anya felé vette az irányt. Zayn már ott ült a kanapén és beszélgetett Niall és Harry-vel. Úgy láttam, nagyon belemerültek a témába, így  gondoltam nem zavarom őket, hát fogtam magam és felmentem a szobámba, hogy  elkezdjek nyomozni ezután a George Apkins után.

Bekapcsoltam a laptopom, s közben kigondoltam, hogy twitterre megyek fel először, majd a facebook-on nézek körül. Az első oldalon elég sokat elidőztem, mert igaz, hogy találtam pár ilyen nevű felhasználót, de mindegyikük fiatal volt. Ezért átmentem a másik közösségi oldalra, s ott egyből sikerrel jártam. Azaz csak fél siker volt, mert a profilját ugyan megtaláltam, de a képeit és bejegyzéseit csak az ismerősei láthatták.