31.rész -Szakítás-

- Sziasztok! Megjöttünk! – kiabáltam, amint a házba értünk. Testvérem és legjobb barátnőm már rohantak is hozzánk hatalmas mosollyal az arcukon.

- Jaj, de hiányoztatok! – öleltek meg mindketten – Na milyen volt? – húzogatta szemöldökét a bátyám.

- Nagyon jó! Majd mesélünk, ha itt lesz mindenki! – válaszolt Zayn.

- Itthon mi a helyzet? – érdeklődtem.

- Hát… - kezdett bele a bátyám, de ennél többet nem bírt mondani, így Eleanor folytatta.

- Liam és Dani szakítottak!

- Micsoda? Miért? – esett le az állunk.

- Hiszen ők olyan tökéletesek együtt, mint ti ketten! – értetlenkedtem, mert képtelen voltam feldolgozni az információt.

- Mert alig találkoznak és olyankor is folyton veszekednek! – fejtette ki bővebben barátnőm.

- Ja, ha már Dani-nál tartunk! Lemondtam a táncot, ahogy kérted!

- Köszönöm bátyus!

Este aztán, amikor a többiek is hazaértek élmény beszámolót tartottunk nekik – persze bizonyos részeket kihagyva, utána pedig mindenki korán lefeküdt, mert a fiúknak holnap már korán reggel próbájuk lesz. Már csak egy hét a turné kezdetéig, így minden nap kell majd színpadi próbát tartaniuk, hogy magabiztosan mozogjanak odafent.

2012.02.14.

Reggel már egyedül ébredtem, csak egy levél volt mellettem Zayn-től. „Jó reggelt, Szerelmem! Elmentünk a próbára és délben lesz egy tv-s interjúnk élőben, hogyha tudsz nézz meg minket!  Csók, Z.”

- Remek! Egész nap egyedül leszek! Mit fogok csinálni? – beszéltem hangosan. Mindig is társasági ember voltam és utáltam egymagam lenni. Ez az évek alatt mit sem változott, szóval most nincs jó kedvem.

Talán beszélhetnél Dani-val. Mégis csak valamilyen szinten a barátnőm. Így fel is hívtam és szerencsére ráért, úgyhogy a két saroknyira lévő kávézóba beszéltünk meg találkozót.

A megbeszélt idő előtt tíz perccel értem oda, így leültem az egyetlen üres asztalhoz. Amíg vártam barátnőmet néhány rajongó észrevett és képet akartak velem csinálni, én pedig engedtem nekik, úgysincs jelenleg jobb dolgom.

- A fiúk hogy vannak? – kérdezett rá a szőke kislány.

- Jól vannak! Ha most hazamentek, akkor még éppen elcsíphetitek őket a tv-ben, élőben! – válaszoltam mosolyogva.

- Milyen kedves vagy! Nem úgy, mint Danielle! Őt utáljuk! – mondta a másik.

Ezek a szavak még nekem sem estek jól, hát még az illetékesnek, aki idő közben megérkezett és minden szót hallott!

- Ne mondjatok ilyet! Ő az egyik legjobb szívű, legkedvesebb ember, akivel valaha is találkoztam! És amúgy is, ott áll mögöttetek! – a gyerekek először azt hitték csak viccelek, de mikor látták, hogy nem így van lefagy ott a mosoly az arcukról.

- Ööö…nekünk most mennünk kell! Köszi mindent! Szia! – intettem nekik.

- Ne is foglalkozz velük! Csak gyerekek!

- Tudom, de az ért rossz ilyet hallani! – ült le közben az asztalhoz, majd én is így tettem – Nem tudom mi lesz, ha megtudják, hogy Liam-el már nem … - csuklott el Danielle hangja.

- Nyugalom, még lehettek együtt! – próbáltam bíztatni barátnőmet, de csak egy fejrázás volt a válasza, amit én nem értettem, mert alig tudok valamit az ügyről. – Nem? – kérdeztem már elbizonytalanodva.

- Sajnos nem! Nem lenne értelme! Alig találkoztunk és akkor is veszekedtünk! Ez így nem volt kapcsolat!

- Ezt elismerem! De szeretitek egymást nem?

- De!

- Akkor? – vártam Dani válaszát, de nem jött – Bocsi, hogy így nyaggatlak! Tudom, hogy fáj, de Liam sem mondott semmit és ilyen tudatlansággal még csak segíteni sem tudok! – fejtettem ki a dolgokat, mire Danielle összeszedte magát és egy te kíséretében mesélni kezdett. Olyan részleteket is elmondott, amikre nem számítottam, de örültem neki, hogy ennyire megbízik bennem.

- Szóval, ha jól értem, akkor zavarnak a rajongók? Mármint a rámenősek!

- Igen! Tudod, elég rossz olyan képeket visszanézni, amiken a barátod épp mást puszilgat!

- De hát az csak egy kép! Liam nagyon szeret téged, sosem csalna meg!

- Hát, ez most már mindegy!

- Az nem olyan biztos!

- Ezt hogy érted?

- Majd elmondom, ha összeállt a fejemben a dolog!

- De Emma! Ne akarj minket újra összehozni! Hiába szeretjük egy mást, ha a munkáink miatt havonta két napot tudunk találkozni és akkor is veszekszünk! Ez a kapcsolat csak megöl minket mind lelkileg, mind testileg! – folyt ki egy könnycsepp barátnőm szeméből.

- Rendben! – szomorodtam el, mert tényleg nem egészséges az, ahogy ők éltek, mármint lelki értelemben. – Sajnálom Dani! Imádtalak titeket együtt!

- Köszönöm! De egyszer mindennek vége! Sok szép emlékkel távoztam ebből a kapcsolatból, szóval nem lesz baj! Túlteszem magam rajta, csak kell egy kis idő!

- Ugye tudod, hogy ha bármire szükséged van, ha beszélgetni szeretnél, nyugodtan hívhatsz? Akár az éjszaka közepén is!

- Igen, és köszönöm! Jó barátnő vagy! – erre már csak egy mosollyal válaszoltam, mert csörögni kezdett a telefonom.

- Szia!

- Szia kicsim! Merre vagy? – érdeklődött Zayn.

- Dani-val a két háztömbnyire lévő kávézóban. Miért?

- Hát csak mert már elmúlt délután négy óra!

- Uhh, észre sem vettem mennyire elment az idő! Mindjárt megyek! Szeretlek!

- Okés! Szeretlek! – raktuk le a telefont.

- Ne haragudj Dani, de mennem kell! Örülök, hogy beszélgettünk és fel a fejjel!

- Köszönöm! Majd beszélünk! Szia Emma!

- Szia! – búcsúztam el és siettem haza a bátyámhoz és Zayn-hez.

Hazaérve aztán a konyha pulton egy újabb nekem szóló levélre bukkantam. Felismertem a kézírást, Zayn írta: „Boldog Valentin-napot! Fél 7-re jövök érted! Csinibe öltözz! Csók, Z.”

- Basszus! – szóltam hangosan.

- Na, mi a baj?

- Basszus! – ismételtem magam, mert Niall megijesztett. Erre ő elkezdett nevetni valószínűleg arckifejezésemen, majd miután látta, hogy én nem nevetek, abbahagyta.

- Szóval mi a probléma? Áruld el, hogy Niall bácsi segíthessen!

- Niall bácsi? – húztam fel szemöldökömet – Amúgy csak annyi, hogy elfelejtettem, hogy Valentin-nap van!

- Uhh, az ciki! És nem vettél semmit Zayn-nek?

- Nem is az, hogy nem vettem! De két óra múlva itt van értem és nincs semmi göncöm, amit felvehetnék!

- De hát tele van a szekrényed ruhával!

- Csak azok nem olyanok! Ajj!

- Tudod mit? Segítek neked!

- Hogyan?

- Amíg te fürdesz, mert gondolom akarsz már ismerlek annyira, addig én átnézem a ruhatáradat és kiválasztom a megfelelő szettet!

- Megegyeztünk! – öleltem meg a szőkeséget, majd elrohantam tisztálkodni.

Nagyjából húsz percet töltöttem a fürdőben, majd amikor a szobámba mentem, megláttam az ágyamon a számomra kiválasztott darabot.

- Niall! – kiabáltam, ahogy közelebb értem.

- Igen? – dugta be a fejét az ajtón.

- Ez honnan van? Mert nem az enyém! – mutattam a ruhára.

- Ja! Zayn küldi neked, hogy ezt vedd fel! – sejtelmes vigyor terült el arcán.

- Szóval te már tudtad! Szépen kijátszottatok! És azt nem mondta véletlenül el, hogy hova visz?

- De!

- És hova? – csillantak fel szemeim.

- Titok! Majd megtudod! – nevetett.

Gondolhattam volna, hogy nem adja ilyen könnye magát. De mindegy is, nincs időm faggatni, mert még sminkelnem kell és a hajam sincs kész.

 

***

~ Köszönöm, hogy elolvastad a 31. részt! Remélem tetszett! Kérlek, hagyj magad után nyomot egy kommenttel vagy ha úgy érzed nincs semmi mondanivalód, akkor egy  pipával! Hidd el, annak is nagyon fogok örülni! :) Bár mostanában egyre kevesebben  olvassátok a részeket és ezáltal kevesebb a visszajelzés is felém, de azoknak, akik kitartóan olvasnak és kommentelnek, NAGYON KÖSZÖNÖM! Miattatok nem adom fel! ♥ Köszönöm  az 58 feliratkozót, a több, mint 23.OOO oldal megjelenítést és a facebook csoportomban is már 50-nél többen vagyunk! Hálás vagyok nektek!!! :) pusziii, -diush- ~