29.rész -Utazás, elmélkedés, félelem-

Négy óra múlva már a gépen ültünk és mint az már kiderült, a Bahamákra tartunk.

- Elég hosszú lesz az út, de utána négy napot kettesben lehetünk! – mondta Zayn és közben a fejéhez rakta a párnáját.

- Ugye nem aludni akarsz?

- De! Mi mást csinálhatnék 7 órán keresztül?

- Mondjuk beszélgethetnénk! De akkor aludj csak! – adtam meg magam és az ablak felé fordult. Barátom szinte azonnal elaludt. Mindig is irigyeltem őt, amiért egyik pillanatról a másikra álomba tudott merülni.

Nagyon vártam már, hogy végre csak ketten lehessünk, hiszen ilyen alkalom már régen volt – és itt most az éjszakákat nem számolom -, és a közeljövőben nem is nagyon lesz rá lehetőségünk, hiszen hamarosan megkezdődik a turné.

Ez mellett azonban aggódtam. Ez a Justin dolog nem hagy nyugodni. Vajon mi  fordulhatott meg a fejében, amiért csak úgy elrohant? És hogy juthatott egyáltalán erre a sorsra?

Emlékszem, amikor megismerkedtünk. Hideg téli nap volt, szakadt a hó. Éppen ajándékokat vásároltam karácsonyra, így rengeteg csomaggal a kezemben próbáltam megküzdeni a szinte már térdig érő hóval. De hiába, mert egyszer csak elestem és egy mondhatni elég rossz helyen. Ugyanis Justin a haverjaival pont ott szórakozott – persze akkor még nem tudtam, hogy ki is ő. Nem volt a legjobb társaság és ezt azzal is bizonyították, hogy kinevettek és megdobáltak hógolyóval. Egyedül Justin volt az, aki odajött hozzám és felsegített a hideg földről. Bocsánatot kért a barátai miatt és meghívott egy forró csokira is. Már az első pillanatban volt egy kis szikra közöttünk. Aztán amikor először randiztunk hozott virágot anyának és nekem is. Nagyon meglepődtünk, hogy ennyire udvarias, pedig akkor még csak 22 éves volt és a baráti köre alapján nem ilyennek gondoltuk. Miután összejöttünk ez a kedvessége és udvariassága továbbra is megmaradt, így a szüleim és a bátyám is egyre jobban kezdte elfogadni őt, illetve a kapcsolatunkat. Valószínűleg a barátival élte ki másik énjét, aminek én nagyon örültem. Szóval, egyszerűen fogalmam sincs miért változott meg egyik napról a másikra és kezdett el verni, majd rántott rám kést.

Négy órám át morfondíroztam ezeken a dolgokon és néha még egy-egy mosoly is kiült az arcomra a jó emlékek miatt. De aztán Zayn felébredt, így a fennmaradó időben beszélgettünk. Hiába vagyunk már ennyi ideje együtt, még mindig rengeteg olyan dolog van, amit csak most tudtam meg barátomról.

Már kezdett esteledni, amikor leszállt a gép, így mi is egyből a szállásunkra mentünk.

- Te atya ég! Zayn! Ez gyönyörű!  - néztem ki a taxi ablakán. Éppen egy szálloda előtt hajtottunk el, ami az égig magasodott és az ablakokon kiszűrődő fények világították be az egészet.

- Csak várd ki, amíg meglátod a mi szállásunkat! – száját arra már jól ismert féloldalas mosolyra húzta, aminek egyszerűen nem lehet ellenállni. Most sem tudtam, így nyomtam egy csókot szájára, majd néztem tovább a gyönyörű épületeket. De egy idő után már nem volt semmi mesterséges építmény, csupán a kietlen táj.

- Hova megyünk? – kíváncsiskodtam.

- Mindjárt meglátod, még egy kis türelem!

Így is lett, hiszen tíz perc múlva megérkeztünk egy pálma fákkal körülvett kisebb házhoz, de egyáltalán nem mondanám rá, hogy átlagos. Mint ahogy ezen a területen, itt is a pompa dominált. Gyönyörű volt az egész és oly annyira megbabonázott, hogy azt sem vettem észre, mikor kiszálltunk a taxiból.

- Tetszik? – karolt át hátulról barátom.

- Nagyon!

- Akkor örülök, hisz ez volt a cél! Boldog születésnapot még egyszer!

- Köszönöm! – nevettem el magam. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen helyen leszek.

Miután Zayn mindent elrendezett a tulajdonossal, már birtokba is vehettük az egész házat.

- Azta! Ez egyszerűen csodálatos! Hogy találtál rá? – fordultam volna barátom felé, de csak a hűlt helyét találtam. – Zayn! – kiabáltam és pörögtem körbe, hátha meglátom hova is ment, de csak a hangjára lettem figyelmes néhány másodperccel később.

- Itt vagyok!

- Hol?

- Kövesd a hangom!

- Akkor beszélj még! – nevettem el magam, mert vicces volt a szituáció.

- Ez sokkal szebb, mint ami a neten volt! Ha nem jössz, lemaradsz! Siess4

- Dehogy maradok! Még lesz négy teljes napunk rá! – értem oda magyarázatom közben.

Egy tengerpartra nyíló ajtónál állt. A szellő lágyan belekapott hajamba, ahogy megérkeztem mellé és kezeinket összekulcsoltuk. Tényleg nagyon szép volt. Hatalmas homokos rész pálmafákkal és néhány méterrel arrébb a tenger, amely a sötétségben feketének tűnt és halványan bevilágította a Hold fénye. Pár percig csak álltunk kéz a kézben és csodáltuk a tájat, majd ezt az idilli hangulatot Zayn megtörte.

- Na, mit szeretnél csinálni?

- Menjünk ki és feküdjünk a homokba! - boldogan tettünk így. Idő közben Zayn hozott ki pezsgőt és epret, hogy még jobban feldobjuk a hangulatot. Hajnali kettőig voltunk kint és akkor is csak azért mentünk be a házba, mert kicsit kényelmetlen volt már a homokba.

- Elmegyek fürdeni, mert minden honnan csurog a homok! – fogtam magamhoz a tiszta ruháimat.

- Arra gondoltam… - jött közelebb szerelmem -, hogy mi lenne, ha együtt fürödnénk?

- Pucéran? – vágtam rá, mire ő nevető görcsöt kapott. – Most mi van?

- Látnod kellett volna az arcodat, mikor azt kérdezted, hogy „pucéran”!

- Hahaha! Tudod mit? Ma nem fürdünk együtt, mert így viselkedsz! – azzal duzzogva bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.

Igazából nem azért viselkedtem így, mert kinevetett, hanem mert berezeltem. Még sosem voltam fiúval és még sosem kellett senki előtt pucérkodnom. Tudom, hogy Zayn csak fürdeni akart volna velem – legalábbis az elején biztos ezt állítaná -, de én szégyenlős vagyok ilyen téren és nem tudom készen állok-e rá. Így hát egyedül beálltam a zuhany alá és magamra engedtem az enyhén meleg vizet. Nagyon jól esett és lenyugtatott. Tíz perc múlva aztán már végeztem is és barátom már az ágyban fekve várt.

- Mehetsz! – mondtam neki kicsit flegmán, mintha még mindig haragudnék rá.

- Már kész vagyok! – vigyorgott. Szemeim kikerekedtek, hogy hogyan, aztán rájöttem, hogy biztos van még egy fürdő, így csak befeküdtem mellé.

- Azon gondolkodom, hogy te nem szeretnél búvárkodni, ugye?

- Szeretnék én, csak kicsit nehéz lenne úgy, hogy nem tudok úszni! De miért? Te szeretnél?

- Igen! De nélküled nem!

- Addig majd én el leszek a hajón!

- Dehogyis! Azért jöttünk, hogy együtt legyünk! Biztos lesz majd rá alkalmam máskor is!

- Igen, biztosan lesz! – húzott magához. Jó szorosan befészkeltem magam mellé és néhány perc múlva már el is aludtam.

***

Köszönöm, hogy elolvastad a 29. részt! Remélem tetszett! Kérlek hagyj nyomot magad után egy kommenttel vagy éppen pipával!  :) Köszönöm a több, mint 21.000 oldalmegjelenítést és a sok támogatást! Nagyon jól esnek szavaitok!♥ Mint azt már említettem az előző résznél is, mostantól hetente csak egy rész jön, részben idő hiány miatt! Szóval a következő részt egy hét múlva csütörtökön (09.12.) hozom! 

xx, -diush-