28.rész -Félreértések-

- Justin itt volt! – válaszoltam barátomnak, mire ő szinte mindent ledobott a kezéből és hozzám rohant.

- Úr isten, Em! Nincs bajod? – nem hagyta, hogy válaszoljak, egyből Paul felé fordult és neki kezdett beszélni – Hogy tudott bejönni? Hogy hagyhattátok? Ezért fizetünk titeket? – kiabálta barátom annak az embernek, aki mindig vele van, akire számíthat és segít neki.

- Zayn! Állj le! – mondtam – Ha hagynád, hogy elmondjam nem fújtatnál!

- Jó, akkor mond!

- Nővérnek öltözve jött be! Nem ismerhették meg! Én sem tudtam, hogy ő az, amíg le nem vette a maszkját és a sapkát!

- Király! És nem csinált veled semmit? Mond már! – sürgetett.

- Nem! Csak … - akadt el a szavam. Nem tudom elmondjam-e a késes szituációt. Végül is nem történt semmi.

 - Csak mi?

- Csak fenyegetőzött! Meg kiakadt, hogy miért juttattam elmegyógyintézetbe! De elmondtam neki, hogy nem én voltam! Aztán hogy miatta drogos lettem, de az elvonón leszoktam és utána csak úgy gondol egyet és elrohant!

- Hála az égnek! De mit akarhat tőled? Nem vágom! – nyugodott meg egy kicsit.

- Azt mondta engem! De azt nem tudom milyen értelemben, csak sejtem!

- Ugye nem megölni akar? – reagált egyből.

- Pont, hogy nem! – sütöttem le szemem, mert nem akartam látni Zayn reakcióját, amikor leesik neki, hogy mire gondoltam. Néhány pillanat múlva ez meg is történt.

- Na azt már nem! Az a kis szemét először megkésel szeretete jeléül, majd többször is elkap, most meg hirtelen újra magának akar?!

- Bocsánatot kért! Őszintén!

- Em! Te még véded őt? - nézett rám idegesen.

- Nem! Én csak azt mondom ...

- Szereted még? - vágott szavaimba.

- Zayn!

- Szereted őt? - egyre idegesebben kérdezte.

- Hogy jut ilyen az eszedbe?

- Szereted? - már ordította.

- Nem! Téged szeretlek! Még ennyi idő után sem fogod fel? – kiabáltam már én is, mire Zayn fogta magát és minden szó nélkül otthagyott.

- Zayn! Hova mész? Gyere vissza! – kiabáltam, bár tudtam, hogy már nem hallja.

Nem hiszem el, hogy még ő van megbántódva, mikor ő nem hisz bennem. Ő feltételez olyan dolgokat rólam, ő bántott meg engem ezzel. Most mégis elrohan és amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, egyedül hagy. Nem tudom hogy fordulhatott meg egyáltalán ilyen a fejében. Még ha csak simán szakítottunk volna Justin-nal, akkor megértem, hogy kételkedik. De tudja az egész sztorit, így még a feltételezés is bántó.

- Beszéltem a bátyáddal, Emma! – jött be Paul. – A rendőr meg a nyomozóval, szóval már mindenki tud az esetről, akinek kell!

- Köszönöm! Louis bejön?

- Nem! Azt kérte, hogy itt bent figyeljek rád! Szóval, ha nincs ellenedre, akkor …

- Persze! Ülj le nyugodtan!

- Köszönöm! – helyezkedett el az ágyam mellet levő fotelben. – Zayn hova rohant?

- Inkább hagyjuk! – legyintettem, mert semmi kedvem nem volt erről beszélni.

Az este gyorsan eljött, már kilenc körül bealudtam, bár nem volt valami kényelmes az ágy annak ellenére sem, hogy egy VIP kórteremben fekszem.

Reggel viszonylag korán, nyolckor keltettek fel, hogy még egy utolsó vizsgálatot csinálnak. Mivel minden rendben volt megírták a záró jelentésem és hazaengedtek. A bátyám jött értem kocsival és bár furcsállotta, hogy barátom nem tartott vele mégsem firtatta a dolgot. Szerettem Louis-ban, hogy mindig tudta mikor miről kérdezhet, így ez miatt sosem veszekedtünk. Meg hát úgyis tisztában van vele, hogy előbb-utóbb elmondom neki.

- Köszi bátyus! – hálálkodtam miközben beértünk a házba, de mintha meg sem hallotta volna, célirányosan ment az emeletre Zayn szobájába. Gondolom belőle akarja kiszedni a történteket. Mert bár nem kérdez, az oldalát mindig kifúrja a kíváncsiság.

 Én nem nagyon akartam továbbra sem ezzel foglalkozni, csak egy kád forró vízre vágytam, így elindultam a szobámba, hogy ott összeszedjek néhány holmit. De amikor az emeletre értem Zayn ajtaja előtt egy bőröndöt láttam meg. Hirtelen nagyon ideges lettem, a pulzusom az egekbe szökött és biztos vagyok benne, hogy az arcom is bevörösödött. Ilyen állapotban rontottam be barátom szobájába mit sem törődve azzal, hogy a bátyám is ott van bent.

- Miért nem lehet megbeszélni a dolgot? Szerinted ez megoldás? Miért kell egyből összepakolnod és elköltöznöd? Megfutamodsz? Gyáva kutya vagy! Nőj fel végre! – csak úgy ordítottam ki magamból a gondolatokat, a két fiú pedig ledöbbenve állt előttem.  Mikor aztán befejeztem mondandómat és vártam volna a választ, egyikőjük sem tudott megszólalni. Ettől kezdtem még dühösebbé válni, már ha lehet még ennél jobban.

- Mi ez a kiabálás? Mi történt? – jött fel Liam érdeklődve. Erre végre a két velem szemben levő is megmozdult.

- Én nem … nem … csak …

- Mit dadogsz? Eddig hatalmas szád volt! – bunkóztam tovább.

- Emma! Csak azt akarja mondani, hogy nem költözik! Nem azért pakolt össze! – válaszolt helyette Louis.

- Hanem miért?

- Azt már mondja el ő! Kettesben hagyunk titeket, oké? – nézett először rám, majd Zayn-re. Miután mindketten bólintottunk egyet Louis és Liam kimentek és becsukták maguk mögött az ajtót.

- Félreérted a dolgot! – lépett közelebb. Én meg sem mozdultam, nem is szóltam. – Sajnálom, hogy úgy otthagytalak tegnap! Hiszek neked és tudom, hogy engem szeretsz! De el kellett intéznem pár új dolgot az utazásunkkal kapcsolatban! Ezért pakoltam össze is! Hamarosan indul a gépünk!

A hirtelen ért választól lesokkolódtam. Képtelen voltam megszólalni. Szégyelltem magamat, amiért ezt gondoltam barátomról, de most mi más juthatott volna eszembe?! Jó, meg kellett volna előtte kérdeznem és nem egyből leordítani a fejét, tudom.

- Hi-hiszel neke-m? – dadogtam most én.

- Igen! Én sajnálom, hogy egyáltalán olyat feltételeztem, nem tudom mi ütött belém! – válaszul csak szorosan magamhoz öleltem és mély levegő kíséretében nyugtattam magamat. Mélyen beszívtam parfümje illatát és egyre jobban azt éreztem, hogy jó helyen vagyok.

- Na, megnyugodtál már? – kérdezte kedvesen és közben simogatta a hátamat.

- Ühüm!

- Akkor menj és csomagolj be te is! Hamarosan indulunk!

- Jó, de mit rakjak el? – néztem rá boci szemekkel.

- Csak a fürdőruha fontos! A többit rád bízom!

- Okés! Szeretlek!

  - csókolt meg, majd indultunk kifelé.

- Na, minden rendben? – érdeklődött a bátyám, mire csak vigyorogva bólintottam és mentem bepakolni.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 28. részt! Remélem tetszett! Kérlek írj kommentet, hiszen ebből tudom, hogy tetszik-e, amit írok! :)Köszönöm, a rengeteg szavazatot a kérdésemre, és a több, mint 20.000 oldalmegjelenítést! Csodálatosak vagytok! ♥ Mostantól hetente egy rész fog jönni, valószínűleg csütörtökönként, de ez még nem biztos! xx -