27.rész -Mit akarhat tőlem?-

A nap második része lassan telt el, bár Zayn egész végig velem volt. Nem mozdult mellőlem. Estefelé a bátyám és El bejöttek hozzám, hogy elmondják mi volt a rendőrségen.

- Azt mondta a nyomozó, hogy találtak a levélen egy ujjlenyomatot, megvizsgálták és tényleg Justiné. Igyekeznek valahogy kideríteni merre lehet. Addig küldtek még egy rendőrt, aki már itt van kint Paul-al! – ecsetelte Louis a fejleményeket. Már ha ezt annak lehet nevezni, hiszen eddig is tudtuk, hogy ő írta a levelet, tovább meg nem jutottak.

- Jól van! – bólintottam mintha nyugodt lennék, de ez egyáltalán nem volt így.

- Nem vagy éhes? Hozzak valamit? – ajánlotta fel Zay n.

- Hát, egy kicsit éhes vagyok! – vallottam be.

- Akkor hozok neked mondjuk ööö…mit ennél?

- Mindegy! Amit kapsz!

- Neked bármit hozok, akár a világ végéről is!

- Aranyos vagy, de el ég lesz csak innen a közelből valami! – nevettem.

- Na jól van gerlepár! Mi akkor most megyünk! Ja és Em! Beszéltem anyáékkal!

- Mi? Elmondtad nekik? – akadtam ki.

- Nyugalom! Mondtam nekik, hogy nincs baj! Szóval csak az utazásotok után jönnek!

- Okés!

- Vigyázz magadra! Reggel jövünk! – puszilt meg El. – Sziasztok!

- Várjatok! Megyek veletek egy darabig! – szólt Zayn bátyámékhoz. - Mindjárt jövök! Sietek! – kacsintott felém, majd mindhárman elmentek.

Végre egy kis nyugalom lett körülöttem. Na ne értsetek félre, nagyon örülök és hálás vagyok barátomnak, hogy egész nap itt van velem, de ez miatt egyszerűen nem tudtam átgondolni a dolgokat. Vagy nem is átgondolni, inkább végiggondolni. Arra próbáltam visszaemlékezni, hogy anno Justin hova szokott járni, hol szokott meghúzódni, ha olyanja volt. Egészen belemerültem gondolataimba, amikor kintről hangokat hallottam, az tán né hány másodperc múlva, már nyitódott az ajtó. Egy ápolónő volt az, biztosan ellenőrizni jött, hogy nincs-e bajom. Megvizsgálta a monitorokat, majd hozzám lépett.

- Mi az Emma, talán nem örültél a levelemnek? – kérdezte és ekkor már tudtam, hogy ő az. Sikítani akartam az ajtó túlsó felén lévő embereknek, hogy segítsenek, de piszkos kezével befogta a számat. – Csss! Egy mukkot se vagy még bajod esik! – fenyegetőzött.

Nem értem, ha azért jött, hogy megöljön miért nem teszi? De ha pedig nem, akkor mi lehet a célja? 

- Bevallom, nem könnyű téged elkapni, folyton veled van a kis terroristád! Pff…

- Ő nem terrorista! – horkantam fel, mert már nem szorította tenyerét annyira a számhoz.

- Csss! – vett elő zsebéből egy kést és fenyegetőzött vele. Testem ismét remegni kezdett. Nem akarom újra átélni a múltat. Ez egy elmebeteg állat, aki az elvonóról szabadult.

- Mit akarsz tőlem? – kérdeztem remegő hangon.

- Hogy mit akarok? Még szép, hogy Téged! – lépett egyet hátrébb tőlem és azt  a karját, amibe a kés volt leeresztette. – Sajnálom, amit akkor tettem Emma! Nagyon sajnálom! – enyhült el a hangja és igazi megbánást láttam szemébe.

Nem tudtam mit tegyek most. Mondjak valamit? De mit? Azt nem mondhatom, hogy soha az életbe nem fogok neki megbocsájtani, ki tudja mit reagálna. Néhány pillanatnyi habozás után aztán megszólaltam.

- Semmi baj! Nem haragszom rád! – próbáltam nyugtatni, hátha lerakja a kést, de nem így történt. Hirtelen ismét dühös lett, újra közelebb lépett és a nyakamhoz nyomta a kést.

- Akkor miért juttattál a gyógyóba? Hmm?

Képtelen voltam válaszolni neki úgy, hogy a torkomnak nyomja fegyverét. De láttam, ahogy testét egyre jobban átjárja az idegesség, hogy egyre mérgesebb lesz - saját magát hergelte. Így erőt vettem magamon.

- Nem én voltam!

- Nem? Hát akkor ki? – izmai feszültek, arca egyre vörösebb lett.

- Nem tudom! Én arról sem értesültem, hogy odakerültél! Csak miután a múltkor megtámadtál a parkolóban!

Erre már nem mondott semmit, gondolkodni kezdett. Mintha most egy normálisabb pillanatában lenne.

- Elvennéd a kést innen? – kérleltem.

- Igen! Ne haragudj! Most se! – lazultak el izmai, de az agya még mindig kattogott.

- Tudod mit csináltam én miután megszúrtál? – megvártam amíg rám nézett és csak akkor folytattam – Elmentem bulizni! Piáltam és drogoztam! Onnantól kezdve pedig minden percemet lekötötték a bogyók! Nem volt nekem időm téged akárhova is küldeni!

- Hazudsz! – horkant fel. Ezektől a hirtelen hangulatváltozásaitól már kezdtem hülyét kapni.

- Miért hazudnék?

- Mert te nem vagy ilyen! Még hogy te drogos!

- Hazudtam én neked valaha is? – ezen elgondolkozott és ezt „nem”-nek vettem. – Na látod! És már nem vagyok! Leszoktam!

- Hogyan?

- Elvonón!

Többet nem tudtam mondani, mert hirtelen megfordult és kiment. Ott hagyott. Nem tudom miért tette ezt, de örültem neki és egy kő esett le a szívemről.

- Hé! Paul!

- Igen? – lépett be.

- Ő az! Ő volt az! Kapjátok el!

Már rohantak is a rendőrrel együtt. Néhány perc múlva viszont újra nálam voltak.

- Nem tudtuk elkapni! Már eltűnt! De te jól vagy? Ugye nem csinált veled semmit?

- Kicsoda? – lépett be az ajtón Zayn.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 27. részt! Egyre jobban közeledünk a 30. felé, aminél felmerül bennem egy kérdés: Hány részes legyen a történet? Szóval, készítettem az oldalsávba egy közvélemény kutatást és kérlek titeket, szavazzatok! Ez nagyon fontos nekem! Köszönöm a több, mint 19 ezer oldalmegjelenítést és a kommenteket, díjakat is! A következő rész vasárnap várható! -