24.rész -Nyomozás-

- Húgi, mi a baj?

- Justin…

- Milyen Justin?

- Az a Justin! – nyomatékosítottam és odabújtam hozzá sírva.

- Hogy jön ő most ide? Zayn, mi volt?

- Nem tudom! Egy hapsi volt itt, de amikor jöttem elment. Fogalmam sincs ki volt az!

Végül, miután a bátyám kicsit lenyugtatott elmondtam mindent még mindig a parkolóban ülve.

- De mit akarhat ez az elmebeteg? – Louis arc izmai megfeszültek aztán összeráncolta homlokát.

- Nem tudom! Csak annyit mondott, hogy most szerencsém volt, de találkozunk még!

- El kell mennünk a rendőrségre, Em!

- Nem!

- Mi az hogy nem? – háborodott fel a bátyám és Zayn.

- Lehet csak rontanánk a helyzeten!

- Ez baromság! Szólunk nekik, ők megkeresik és elkapják!

A bátyám elég meggyőző volt, ezért negyed óra múlva már a rendőrségen voltunk. Louis és Zayn bejöttek velem elmondani a történteket. A nyomozó kedves és segítőkész volt, azt mondta még reggel elkezdik a keresését. Így kicsit megnyugodva mentünk haza.

- Sajnálom srácok, hogy elrontottam az estét!

- Ne viccelj! – jött oda Liam. – Nem te tehetsz róla! Majd elmegyünk máskor! – erre mindenki egyöntetűen bólogatni kezdett én pedig kicsit elmosolyodtam. Nagyon jól esett a támogatásuk, szinte egy emberként álltak mellettem. Náluk jobb barátokat nem is kívánhatnék magamnak.

- Késő van! Gyere, menjünk aludni! – simogatta meg vállaimat Zayn, majd elköszöntünk a többiektől és felmentünk. A szobába érve barátom szótlanul magához húzott és szorosan megölelt. Hosszú ideig voltunk így, figyeltük egymás lélegzését, aztán megszólalt.

-  Minden rendben lesz! Megvédelek! – ekkor zokogásba törtem ki. 

Nem tudom honnan, hogyan és miért bukkant most fel a volt barátom, aki miatt elromlott az egész életem; és most, amikor minden a legnagyobb rendben lenne újra feltűnik és előhozza a régi dolgokat és még a jelenbe is „belepiszkít”.

Néhány perc múlva aztán már az ágyban feküdtünk. Szerelmem nagyon hamar elaludt, hallottam ahogy édesen szuszog mellettem, de nekem nem jött álom a szememre. Egyfolytában Justin járt a fejemben, na nem olyan értelemben, hogy vonzódom hozzá, hanem hogy gyűlölöm. Gyűlölöm, amiért ezt tette velem, amiért elhitette, hogy normális egy ekkora kor különbségű kapcsolat és ez miatt összetűzésbe kerültem a családommal. Gyűlölöm amiért megkéselt, amiért drogos lettem és ezzel kisiklott az életem. Mindennél jobban gyűlölöm őt!

Gondolataimmal annyira felidegesítettem saját magamat, hogy inkább felkeltem és lementem a konyhába. Nem akartam Zayn-t felébreszteni. Ittam egy pohár vizet, de agyam egyfolytában kattogott.

*

- Em! Em! Ébresztő, kelj fel! – hallottam a hangomat, de képtelen voltam felnyitni szemhéjaimat. – Emma! híreink vannak Justin-ról! – ennek hallatán már szinte felpattantam.

- Elkapták? – kérdeztem gyenge hangon, ám annál kíváncsibban.

- Nem! De kiderítették, hogy egy elmegyógyintézetből szökött meg!

- Micsoda? – döbbentem le.

- Igen! Mi is meglepődtünk, amikor meghallottuk, de végül is logikus, hogy odakerült. – ecsetelte a bátyám.

A döbbenettől nem tudtam mit mondani. Az ember, akit szerettem, majd megkéselt egy elmegyógyintézetben kötött ki. Most meg elszökött és megkeresett. Király! Mi jöhet még?!

Zayn látta félelmemet, ezért odaült mellém és szorosan átölelt.

- Nyugodj meg! El fogják kapni!

- És addig? Mi lesz ha megkeres? Ha újra eljön? Ismét megkésel? – fakadtam ki.

- A nyomozó azt mondta, hogy küldenek a ház elé két rendőrt és éjjel-nappal figyelnek majd. Plusz mi is veszünk még fel testőrt és téged is mindig kísér majd valaki. Még a mosdóba is. – mondta Zayn.

- Mi? Én ezt nem akarom!

- Muszáj Em! Figyelj, előbb-utóbb eljön ez az elmebeteg érted! Bár remélem előbb elkapják, mint ahogy ez bekövetkezne. De ha nem így lenne, akkor ott lesz veled valaki, aki megvédhet. Nem élném túl, ha valami történne veled! – Zayn utolsó mondata meglágyított, így belementem abba, hogy a nap minden másodpercében legyen velem valaki.

*1 hét múlva*

A napok csak teltek és nehezen viseltem azt, hogy valaki folyton a nyomomban van. Persze tudom, hogy ez az egyik feltétele a biztonságomnak, de akkor is frusztráló, hogyha esetleg egyedül szeretnék lenni nem tehetem, mert a testőrök minden mozdulatomat figyelik.

Minden nap beszéltünk a nyomozóval, hogy van-e valami fejlemény az üggyel kapcsolatban, de semmi. Még csak egy aprócska nyomot sem találtak, ami Justin hollétére utalna. Egyre feszültebb voltam ez miatt.

A fiúk közben folyamatosan koncerteztek és én is elkísértem őket, hiszen addig sem gondolok az ügyre, néha még El is velünk tarott.

 - Em! Lehet egy kérdésem? – szólt Zayn mellettem fekve, hiszen éppen aludni próbáltunk.

- Persze!

- Te még … nem voltál fiúval, ugye?

Kérdése eléggé meglepett. Hogy jött ez most neki? És honnan veszi? Biztos azért jutott eszébe, mert még nem feküdtem le vele.

- Ez meg most hogy …?

 - Nekem nyugodtan elmondhatod az igazat! Én akkor is szeretni foglak, ha ez így van! – fordult felém és nézett a szemembe. Szemeimet lecsuktam és magam elé képzeltem egy múltbeli jelenetet, amitől kicsit meg is borzongtam. Nehéz nekem erről a témáról beszélnem és még soha senkinek nem mondtam el ezt a történetet. Csupán egy ember tudja rajtam kívül, a volt legjobb barátnőm, Kate.

- Nem! – böktem ki végül egy mély levegő vétel után, majd éreztem ahogy az arcom felveszi a bíborvörös színt.

- Tudtam! – suttogtam, majd elmosolyodott.

- Honnan? – horkantam fel.

- Az most nem lényeg! Inkább azt mond meg, a bátyád miért falaz neked? – ismét egy „bumm bele a közepébe” kérdés.

- Mert ő így tudja! – barátom először zavartan, majd kérdőn nézett rám.

- Ezt most nem értem! Azt hittem őszinték vagytok egymással minden téren!

- Azok is! Csak … ezt az egyet nem mondhattam el neki!

- Aha, szóval ez egy titok! Nekem elmondhatod?

- Nem.

- Miért nem? Nem bízol bennem?

- De igen!

- Akkor miért nem mondod el?

- Mert nem és kész! – kiabáltam el magam, majd felkeltem és átrohantam a saját szobámba. Zayn persze jött utánam és mivel a kulcsot nem fordítottam el a zárban, simán be tudott jönni. Az ablaknál álltam és bámultam ki rajta a sötét éjszakába.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 24.részt! Remélem tetszett! :) Kérlek, hagyj kommentet, hiszen csak így  tudom, tetszik-e a történetem! Ehhez nem kell, hogy legyen gmail-ed, névtelenül is írhatsz és nem kell vesződni az ellenőrző kóddal sem! :) Túl vagyunk a  16.OOO oldal megjelenítésen!!! Nagyon köszönöm nektek ezt is és a sok kommentet és feliratkozást is!!! A következő részt vasárnap hozom! puszii -