21.rész -Miért kell ezt még mindig felemlegetni?-

Már hajnali egy óra is elmúlt, de én még mindig nyitott szemekkel bámulok magam elé. Képtelen vagyok elaludni, mert agyam egy pillanatra sem pihen. Mindig is egy sokat töprengő lány voltam, talán ezért is reagáltam most úgy, ahogy. Tudom, hogy ezt meg kell beszélnem magammal majd Zayn-nel is, de fogalmam sincs mit is mondhatnék neki.

Vajon ő is virraszt és mereng a történteken vagy már álomra hajtotta a fejét? És ha őszinte leszek vele meg fog érteni? Végül is nem szakítani akarok vele, csak nem úgy reagálok arra, amit mondott, ahogy szeretné.

Ezek mellett pedig kíváncsi vagyok, hogy a rajongóknak mi a véleményük. Mostanra már biztosan tele van velünk az internet. Így hát bekapcsoltam a laptopomat és böngészni kezdtem. A twitter és a facebook fiókom is tele volt üzenetekkel és értesítésekkel, azt sem tudtam hol kezdjem. Aztán a főoldalon megláttam egy cikket rólunk ezzel a címmel: „Zayn Malik beújított egy drogos barátnővel!”. Na nálam már ez kiverte a biztosítékot. Nem nyitottam meg a sztorit, csak felpattantam az ágyból és Zayn szobája felé tartottam kezemben a géppel. Nem kopogtam, benyitottam és beszéltem.

- Ébren vagy? – láttam, ahogy felül az ágyon, így gondoltam hülyéket kérdezek. Mellé mentem és az orra alá dugtam a laptopot. – Ezt nem akartam, látod? Pontosan ezt! - persze semmit nem látott a képernyőből, mert annyira közel volt hozzá, így elvette tőlem azt és olvasni kezdte.

- Én csak… – nézett fel rám megbánóan – Ne haragudj!

- Nem haragszom! – ültem le mellé – Csak rosszul esett, hogy megbeszéltük, de te nem tartottad be! Tudom, hogy nem akartál rosszat, de előre láttam, hogy ez lesz, ha így hirtelen tárjuk ezt eléjük! – néztem mélyen szemeibe. Zayn egy darabig nem válaszolt. Láttam, ahogy emészti magát a dolgokon. Nagyon megsajnáltam, hisz ettől még ő a párom, akit mindennél jobban szeretek. – Zayn! Ne emészd magad! Ezt már nem lehet visszacsinálni! Inkább találjunk ki valamit ennek kezelésére!

- Akkor tényleg nem utálsz? – szólalt végre meg.

- Jaj ne butáskodj! Tudod… - mély levegőt vettem a szó után – én is úgy érzek irántad! Szeretlek! És attól még, hogy ez történt, az érzéseim nem változnak!

- Ezt komolyan mondod? – csillant fel a szeme.

- Igen.

- De én azt hittem, hogy te nem szeretsz. Hiszen elfutottál. 

- El…mert megijedtem. Váratlanul ért. Tudod, az aki utoljára ezt mondta nekem majdnem megölt, hiszen miatta szoktam rá a drogokra. Ezért először le kellett magamban rendezni a dolgokat. Plusz az is rátett egy lapáttal, hogy mindenki hallotta ezt. – tartottam egy kis szünetet, majd folytattam – Úgy volt, hogy nem mondom el neked, hogy én is így érzek. De megtettem és már nem bánom! – mosolyogtam.

- Megértelek! De miért mondtad akkor most mégis el?

- Szerinted meddig bírtam volna magamba tartani? – nevettem. - Meg amúgy is megsajnáltalak, ahogy az előbb szomorkodtál! Csak akaraterő kellett hozzá, hogy legyőzzem a félelmemet! És Te vagy az, akiért ezt megtettem! – pirultam el.  Zayn nem mondott semmit csak szorosan magához ölelt. Sohasem éreztem még ennyire szorosnak kapcsolatunkat. Örültem, hogy végre teljesen magam mögött hagyhatom a múltat, azt leszámítva, hogy most én vagyok a drogos barátnő, Zayn megrontója.

Mivel tisztáztuk a dolgokat ott maradtam nála és egész éjszaka azon törtük a fejünket, hogy mitévők legyünk most. De semmi értelmes ötlet nem jutott eszünkben. Így hajnali öt óra körül úgy döntöttünk, hogy kellene egy kicsit aludni. Odakint már kezdett világosodni, a madarak is felébredtek és csiripeltek, így kellemesebb volt az elalvás. Zayn szorosan átölelt és nem kellett sok idő, hogy mindketten álomba merüljünk.

Reggel aztán – azaz volt az már dél is – felkeltünk, majd lebattyogtunk a konyhába, ahol a többiek már vártak ránk. Mikor észrevettek minket, mindannyian csak bámultak felénk, egyedül Harry szólalt meg.

- Na ugye megmondtam én, hogy reggelre kibékülnek! – veregette mellét a göndörkés. Gondolom nem nekünk szánta, de ugyan úgy hallottuk, mint a többiek viszont mi nem reagáltunk rá semmit.

- Jó reggelt! – köszöntünk.

- Nektek is! – válaszoltak.

- Na, dúl a láv? – kérdezősködött Hazza, mire a bátyám és Liam szúrós szemeket vetettek rá. Ezt a megszólalását én sem hagyhattam annyiban.

- Veled ellentétben mi érző lelkek vagyunk, Hazz! Inkább vegyél példát rólunk ahelyett, hogy beszólogatsz!

- Jól van na! Bocsánat! – emelte fel két kezét a „bűnös” a megadás jeleként, míg a többiek csak nevettek. Én kitöltöttem magamnak a kávémat, majd Zayn után indultam a teraszra, de a bátyám utánam jött.

- Em! Várj egy kicsit! Minden rendben van?

- Ühüm. – dörmögtem miközben kortyoltam egyet a csészéből.

- Megbeszéltetek mindent? Hogy fogadta?

- Elmondtam neki, hogy szeretem és azt is, hogy először nem mertem elmondani neki. De ez már nincs így. Megküzdöttem a félelmemmel bátyus.

- Ennek örülök! Akkor hagylak menni, de később beszélnünk kell! – simogatta meg a kezem, majd mindketten elindultunk én a teraszra, ő vissza a konyhába.

- Mi tartott ilyen sokáig? Hiányoztál! – nyúlt a derekam után Zayn és az ölébe húzott.

- Óvatosan! Forró a kávé! – nevettem. – Amúgy meg kibeszéltünk téged. Mindenki azt mondta, hogy mekkora egy bunkó vagy és mennyire utálnak. – a szavak hallatán szerelmem arca elkomorodott és tátott szájjal bámult rám. Szegénynek nem esett le, hogy viccelek, pedig még nevettem is közben. – Csak hülyéskedek, nyugodj meg!

- Már azt hittem, hogy tényleg!

- Jaj már, hogy gondolhatsz egyáltalán ilyenre?! – forgattam szemeimet, majd felkeltem az öléből és átültem a székbe.

Kivételes nap ez a londoniak számára, hiszen süt a nap. Szeretnék valami eseménydús, vidám programon részt venni a barátaimmal, de mivel ez most nem a legjobb ötlet, így fel sem hoztam a témát. Míg én kávémat kortyolgattam, Zayn bement a laptopért, hogy elolvashassuk a világ friss híreit. Ismervén a mai újságírókat, csak reménykedni tudok, hogy nem rólunk szól az egész internet.

De sajnos ez nem így volt. Mindenhol rólunk cikkeztek. Hol a drog problémáimat emlegették, hol azt, hogy Louis húga vagyok és ez hogy lehet. Volt néhány normális cikk is, akik nem gyűlölködtek és nem írtak bele semmiféle előítéletet, de ezekből volt a kevesebb. Viszont ami pozitív, hogy a One Direction rajongók többsége megvédett minket és szidták a szerzőt, hogy mégis hogyan lehet ilyet írni. Nekem pedig ez a legfontosabb, hogy a rajongók elfogadják a kapcsolatunkat, hiszen ha igazán szeretik a fiúkat, akkor örülnek a boldogságuknak, akárkivel is legyenek. Így, hogy láttam a Directionerek többsége örül nekünk, kicsit megnyugodtam és úgy vettem észre, hogy Zayn is. 

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 21.részt! Remélem tetszett! :) Kérlek, hagyj kommentet a részről, hiszen csak így  tudom, tetszik-e a történetem! Ehhez nem kell, hogy legyen gmail-ed, névtelenül is írhatsz és nem kell vesződni az ellenőrző kóddal sem! :) Köszönöm a több, mint 12.5OO oldalmegjelenítést, a kommenteket és az új feliratkozást! A következő rész vasárnap jön! xx -