20.rész -A koncert-

Miután a fiúk végeztek rituáléjukkal egyből megrohamozták az üdítőket és rágcsákat, majd elkezdték bemelegíteni hangszálaikat. Nagyon viccesek voltak, ahogy közben egymást parodizálták ki és még versenyt is tartottak, illetve valami vicces dalt énekeltek el. Aztán egyszer csak kopogtak.

– Bocsi, hogy zavarok, de van néhány fotós akik szeretnének képeket rólatok. Lehet?

– Persze, jöjjenek.

Hirtelen az ajtó előtt termett legalább tíz paparazzi, de egyesével jöhettek csak be. A fiúk állták a sarat és készségesen pózoltak, mosolyogtak. El és én figyeltük őket és nevettünk. Az utolsó fotósnak ez fel is tűnt és megszólalt.

– Egy képet a barátnőkkel is? – a meglepődöttségtől senki sem szólalt meg. – Talán nem barátnők? – értetlenkedett.

– Ami azt illeti, az egyikőjük a barátnőm a másik pedig a húgom. – reagált végre Louis – Gyertek ide egy fotóra! – nézett ránk. Eléggé hirtelen jött a dolog, de mosolyogva mentünk oda és már kattogott is a gép. Csinált néhány képet, majd elköszönt és elment.

– Remélem nem baj?

– Végül is, már a lányokkal is készült fotó a múltkor, El-t meg ismerik. – vigyorogtam.

– Akkor jó!

– Fiúk! Öt perc és ti jöttök! – szólt a nő, ahogy ígérte. A fiúk kapkodni kezdtek. Mindenki mást csinált, a szokásos koncert előtti dolgait. Zayn berohant fogat mosni én pedig követtem. Vicces volt nézni, ahogy kapkod és ezért mindenfelé folyik a fog krém. Aztán eljött az idő.

– Ügyesek legyetek! – adtam puszit a bátyámnak, majd Zayn-t megkócskoltam.

– Minden koncert előtt kérek egy ilyet, jó? – húzta féloldalas mosolyra száját.

– Jó! De menj, mert elkezdik nélküled!

Ő is elrohant, a barátnőmmel pedig a színpad oldalánál álltunk az elkerített résznél. Aztán felkonferálták a bandát, ők felmentek a színpadra és kezdődhetett is a műsor. Úgy három dalt énekeltek el, amikor néhány rajongó kiabált nekünk, hogy szeretnének képet velünk. Paul először nem engedte, de meggyőztük.

Fél füllel azért a srácokra figyeltem, és egyszer arra kaptam fel a fejem, hogy Zayn konferálja fel az egyik számukat.

– Ezt a dalt küldeném az én csodálatos barátnőmnek, aki ott áll és figyel minket! – Zayn rám mutatott és az egész tömeg felém fordult. Mindenki sikítozott és kiabált, majd folytatta a barátom – Szeretlek!

Lefagytam. Mozdulni sem tudtam a meglepettségtől. Először is, hogy elárulta mindenkinek pedig megbeszéltük, hogy még nincs itt az ideje. Másodszor pedig, hogy AZT mondta. Az „sz” betűs szót. Furcsa, hogy ennyi idő után ezt mondja, bár azt mindig elfelejtem, hogy nem két hete ismerjük egymást, így kialakulhatott már a dolog. Továbbra is döbbentem meredtem magam elé és ahogy  láttam a fiúk is meglepődtek a hallottakon. Minden fotós engem figyelt, képeket készítettek és egyre jobban ideges lettem.

– Em! Jól vagy? – kérdezte Eleanor.

– Nem! El kell innen tűnnöm! – és már indultam is az öltöző felé.

– Várj meg! – hallottam, ahogy barátnőm jön utánam, de nem álltam meg, csak rohantam, hogy minél előbb távol legyek a figyelő szemektől. Mihelyst az öltözőbe értem bezártam kulccsal az ajtót és leültem. Könnyeimmel küszködtem, arcom vörös volt. Kezeim remegtek, szívem hevesebben vert és a levegőt is gyorsabban kapkodtam.

Eleanor vagy tíz percig kérlelt, hogy engedjem be, de én egyedül akartam lenni és átgondolni a dolgokat. Az igazság az, hogy ha Zayn csak azt mondja el, hogy én vagyok a párja még nem is akadok ki, de így, hogy mindenki előtt mondta el nekem mit is érez…ez ijesztő!

Igen, megijedtem! Az, aki utoljára mondta nekem ezt, megkéselt. Bár biztosra tudom, hogy én is úgy érzek Zayn iránt, valamiért mégsem állok készen arra, hogy ki is mondjam. Most pedig félek! Félek, hogy ezt nem értené meg vagy ha mégis, akkor hogy most megbántottam azzal, hogy otthagytam.

Nagyjából húsz perc múlva vége lett a koncertjüknek, így ők is jöttek.

– Em! Emma! Jól vagy? Engedj be kérlek! – kérlelt Zayn.  De képtelen voltam válaszolni neki. Ekkor ütni kezdte az ajtót. – Sajnálom, ha rosszat mondtam és hogy elárultam. Tudom, megbeszéltük, de már nem bírtam tovább.

A többiek is próbáltak szóra bírni, de én nem törtem meg. Elővettem a telefonomat és írtam egy sms-t a barátnőmnek:

„Csak a bátyámmal akarok beszélni! Ő bejöhet, de a többiek addig menjenek el!”

Pár másodperc múlva már szólt is Louis, hogy csak ő van ott és engedjem be. Ez meg is történt, majd leültünk. Néhány pillanatig csak a földet bámultam, ő sem szólt semmit, majd megöleltem és ekkor kifolytak a könnyeim.

– Cssss! - nyugtatgatott a bátyám. – Tudom, hogy hirtelen ért, ahogy minket is. De ez nem baj. Tudod, ő nem sűrűn mondja valakinek, hogy szereti főleg nem a tömeg előtt. Szerintem ez bizonyítja a legjobban, hogy tényleg úgy érez irántad.

– Tudom! De én csak…megijedtem! Tudod mi történt, amikor utoljára ezt mondták nekem! Nem akarok újra csalódni! Én csak… - szipogtam, de közben Lou még mindig a karjaiban tartott, így kezdtem megnyugodni.

– Te is így érzel iránta?

– Igen.

– Akkor meg nincs gond, nem?

– De van. Én még nem állok készen rá, hogy kimondjam. Valami visszatart itt belül. És nem hiszem, hogy ezt megértené. Mit csináljak?

- Mindenképp beszélned kell vele. Mond el neki őszintén, amit nekem. Nem hiszem, hogy ez miatt elítélne. Ha pedig mégis, akkor nem is szeret igazán. – a könnyeim még mindig folytak, de már lenyugodtam. – Kérsz egy zsepit? – bólintottam.

Talán fél órán át is beszélgethettünk a bátyámmal, amikor Eleanor kopogott.

–  Bocsi, de lassan el kéne hagynunk az öltözőt! Kell a hely másoknak! – mondta az ajtón kívülről, hiszen bejönni nem tudott.

– Csak néhány perc! – válaszolt a bátyám.

– Köszönöm! – öleltem meg.

– Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! Na, de most mosd meg az arcodat és menjünk!

– Okés, de még nem akarok vele beszélni!

A bátyámnak hála a haza út néma csöndbe telt, majd otthon bezárkóztam a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Az agyam egyfolytában kattogott, nem tudtam mit tegyek, mit mondjak majd. Nem halogathatom sokáig dolgot, hiszen ez egy elég fontos momentum, sok mindent megváltoztathat.

 

***

- Húú, el sem hiszem, hogy ez már a 20. rész! Olyan gyorsan megy az idő! Nagyon hálás vagyok, amiért olvassátok az én kis történetemet! Köszönöm, hogy kommenteltek és pipáltok, illetve hogy feliratkoztatok! Remélem a továbbiakban is velem tartotok, hisz még sok részt tervezek! :) A következő részt vasárnap hozom! xx -