19.rész -Titkolózás-

 A délutáni órákra elállt az eső ezért úgy döntöttünk, hogy a kertben grillezünk egyet. Áthívtuk a lányokat is, de csak Eleanor ért rá, mert Danielle-t be hívták próbára, ugyanis hamarosan turnéra indul Pixie Lott-al. Amíg El és a bátyám elmentek bevásárolni, addig Zayn és én kipakoltunk a kertbe minden szükséges dolgot. Niall már elkezdte előkészíteni a fűszereket és  összekeverni őket, Liam pedig azon törte a fejét, hogy mit játszunk majd.

Harry a nappaliban bújta az internetet. Azt nézte, hogy a rajongók miként reagáltak újévi viselkedésére. A többiek  amúgy beszéltek vele miután Simon elment és most minden a legnagyobb rendben van – legalább is, ami a bandát illeti. A fanok már más téma. Ugyanis rengeteg olyan üzenetet kapnak twitteren, hogy hogy engedhették ezt meg Harry-nek, meg hogy csalódtak bennük és még sorolhatnám. Azt pedig már meg sem merem említeni, hogy az illetékesnek miket írtak. Szóval most azon kell dolgozniuk, hogy tini lányok ezreit kiengeszteljék.

Fél óra múlva aztán megérkeztek a tesómék és kezdődhetett a sütögetés. Természetesen a felelő személy Niall volt. Ő állt ott és figyelte, hogy ne égjen szénné a hús. Mi pedig körbe ültünk és beszélgettünk, majd a fiúk énekelni kezdtek, de nem a saját dalaikat. Egy idő után aztán El és én is bekapcsolódtunk. Mostanra annyira fel tudtam oldódni a srácok mellett, hogy az sem érdekelt, ha meghallják „bárhangomat”. De aztán az egyik dalnál annyira elkapott a hév, hogy tovább tartottam ki a hangokat, mint a többiek, így mindenki engem figyelt. Majd zavaromban abbahagytam. Azért ott még nem tartok, hogy egyedül énekeljek előttük.

- Nem is mondta, hogy ilyen jó hangod van, húgi!

- Mert nincs is!

- Dehogynem! Nagyon szép! Biztosan örökölted! – erősítette meg Liam és a többiek is egyetértően bólogattak.

- Na jó, inkább játszunk valamit! – próbáltam terelni a témát – Valakinek valami ötlet?

- Szám háború! – kiáltott fel Liam, mire mindannyian lelkesek lettünk, hisz szerettük ezt a játékot. Csak egy gond volt, hogy páratlanul vagyunk. Nem tudtuk mit csináljunk, kit hívjunk át vagy ki üljön le, így elvetettük ezt az ötletet.

- Akkor legyen activity! – szólalt meg Louis.

- Nekem jó! Nekem is! – mondtuk sorba, de itt is ugyan abba a problémába ütköztünk, heten voltunk. Aztán addig tanakodtunk – meg  közben megettük a grillezett csirke húst -, amíg újra esni kezdett. Gyorsan mindent védett helyre pakoltunk, aztán bevonultunk a házba. Végül egy filmet kezdtünk el nézni. Méghozzá a Fűrész 4-et. Eleanor-ral nem igazán akartunk horrort nézni, de a srácok meggyőztek minket, így elhelyezkedtünk a nappaliban és belemerültünk a filmbe.

Egyes jeleneteket inkább nem néztem, mert a gyomrom nem igazán bírja az ilyeneket. Ilyenkor Zayn nyakába fúrtam a fejemet, ott biztonságban éreztem magamat. Még csak két napja vagyunk együtt a fekete hajúval mégis, mintha már hónapok óta tartana kapcsolatunk. Persze lehet, hogy azért érzem így, mert ismerjük egymást már jóval több ideje és szinte minden nap találkoztunk. De a lényeg, hogy az eltelt 48 órában egy hullámhosszon voltunk.

A filmnek aztán esete fél 11-kor vége lett és mindenki elvonult a saját szobájába. Ma Zayn alszik az én szobámba, így ott fészkeltük be magunkat. Elkészítettük az első közös képünket és még sok másikat is, hülyébbnél hülyébb fejeket vágva. Sokat nevettünk közbe hát még amikor visszanéztük miket műveltünk. 

A barátom nagyon szerette volna megosztani a világgal az egyik képünket és vele azt,  hogy az övé vagyok. Ennek részben örülök, mert nem szégyell és bátran fel merne vállalni, ami azt jelenti, hogy tényleg komolyan gondolja. Másrészről viszont, voltak olyan barátnői – vagy hogy nevezzem őket -, akiket igaz megmutatott mindenkinek egy hét múlva mégis szakítottak. Szóval nem biztos, hogy úgy van a dolog, ahogy én gondolom. A lényeg, hogy időt kértem tőle, már ami a nyilvánosságot illeti és ő elég jól reagált…látszólag.

- Mindjárt jövök! Elfelejtettem valamit megbeszélni a bátyámmal! – keltem fel az ágyból és már mentem is ki a folyosóra. Micsoda véletlen, Louis is éppen akkor jött ki a szobájából. Ilyen ez a testvér dolog.

- Lou! Beszélhetnénk?

- Mi az, baj van? – egyből aggódni kezdett.

- Nem, nincs! Vagyis…ajj! Gyere le és elmondom.

Sebes léptekkel indultunk meg a konyha felé – tudtam, hogy inni indult -, majd odaérve bele is kezdtem.

- Szóval az van, hogy Zayn..

- Nem viselkedik rendesen? – vágott közbe.

- De! Jajj, hagyd végigmondani! – nevettem.

- Jó, de megverem, ha kell! – mondta teljesen komolyan. Persze, nem bírta sokáig és elnevette magát, majd én is.

- Tehát! Az van, hogy ugye én nem szeretném még nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat, hiszen még csak két napja járunk. De ő nagyon szeretné. És mikor megkértem rá, hogy ne tegye, elfogadta. Legalábbis úgy tett. Nem beszélnél holnap vele erről? Hogy mit gondol igazából? Persze ne tudja meg, hogy én kértem! – kacsintottam.

- Legyél hozzá türelmes, húgi! Beszéltem vele ma és tényleg nagyon meg szeretne változni érted. Már most látszik, hogy igyekszik. A többi lánnyal egyáltalán nem foglalkozott az egy hét alatt annyit, mint veled ez alatt a pár nap alatt. Jó srác ő, csak türelmesnek kell lenni hozzá és segíteni őt. Nem tudom, lehet jobb lenne, ha bejelentenétek a dolgot, így olyan komoly hatása lehet.

- Igen, gondolkodtam már ezen, de volt, akit már így elmondott egy hét múlva meg szakítottak. Szóval nem tudom! Csak kérlek, beszélj vele erről, aztán ad le az infot!

- Jól van! Bármit a hugicám boldogságáért!

- Köszönöm bátyus! Jó éjt! – nyomtam puszit az arcára, majd visszamentem Zayn-hez.

Utána már nem sokat beszélgettünk, csak éppen néhány szót. Mintha érezné, hogy miről diskuráltunk a bátyámmal, az a néhány mondat is ugyan arról a témáról szólt. Aztán mindkettőnket elnyomott az álom. 

2012.01.15.

A srácoknak ma van ebben az évben az első koncertjük, amire engem is magukkal visznek. Most először a backstageből figyelhetem, ahogy lányok ezrei olvadoznak értük, sikítoznak és éneklik dalaikat. Nagyon várom már, mert kíváncsi vagyok milyen a hangulat a színfalak mögött.

Este hét óra van, már mindenki indulásra készen áll. Egy hatalmas limuzinnal megyünk a helyszínre. A Radio 1-nak a rendezvényére igyekszünk, ahol rengeteg sztárfellépő lesz és olyanokkal találkozhatok, mint Demi Lovato, Ed Sheeran, a Jonas Brothers és még sorolhatnám. Néhányukkal futólag már találkoztam, de még sohasem beszélgettem velük. Így ez egy jó lehetőség erre is, már ha képes leszek megszólalni.

Negyed nyolcra aztán a kocsi leparkolt a ház előtt és mi beszálltunk. Nem volt messze a helyszín, így hamar odaértünk. Niall és Harry szálltak ki először, majd Liam, Zayn és a bátyám El-el. Barátom aztán átsietett az én oldalamra, hogy ajtót nyithasson nekem. Bár én fölöslegesnek éreztem az e fajta udvariaskodást, hiszen nem vagyok én hercegnő, de Zayn ragaszkodott  hozzá, így hagytam.

Továbbra sem tártuk a világ elé boldogságunkat, bár egyre jobban éreztem rajta és magamon is, hogy a bujkálás kimerítő. Nem járhatunk az utcán kéz a kézben, nem csókolhatjuk meg egymást, ha nem vagyunk otthon és a többi. Mindketten kezdtük nehezen viselni a dolgot. Viszonyunk már túl van a második héten is, szóval hivatalosan is én vagyok Zayn eddigi legtovább tartó kapcsolata, amire azért büszke vagyok. Tényleg a változás útjára lépett, még a rajongók is észrevették rajta és örülnek neki – legalább is ezt állítják.

Az autóból kiszállva hatalmas tömeg várta a fiúkat. Mindenfelé sikítozó lányok, akik csupán egy autógrammra vagy éppen fényképre vártak. De a srácok nem foglalkoztak velük, csak mentünk az öltözők felé egy kedves nő kíséretében.

- Miért nem mentetek oda hozzájuk? – kérdeztem Zayn-t.

- Most ti vagytok a legfontosabbak! Amúgy is, a koncert után lesz lehetőségük velünk találkozni! – mosolygott kedvesen.

- Megjöttünk! – mondta a nő – Az asztalon megtaláljátok, amit igényeltetek, pluszba készítettünk még nektek néhány meglepetést, amit a hűtőben találtok meg! – Niall szeme egyből felcsillant, annyira vicces volt. – Nekem most mennem kell! Ha bármire szükségetek van, nyugodtan keressetek! Mielőtt ti következnétek szólók! Addig is, jó szórakozást! – mosolygott a nő, majd távozott.

Niall egyből rábukott a hűtőre, ahol talált egy hatalmas tortát és azonnal meg is kezdte. A többiek is elhelyezkedtek, de senki nem szólt egy szót sem.

- Miért nem beszéltek? – léptem oda bátyámhoz és a fülébe suttogtam.

- Ez amolyan rituálé nálunk! Mikor megérkezünk kicsit pihentetjük a hangszálainkat, mielőtt bemelegítenénk őket.

- Jaaa, értem. – nevettem, mert elég furcsa szokás, és közben elfoglaltam a mellette levő helyet.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 19. részt! Remélem tetszett! :) Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm a több, mint 10.800 oldalmegjelenítést! Ti vagytok a legjobbak! ♥ Ne felejtsetek el csatlakozni facebook csoportomba, hogy mindig értesüljetek a friss részekről! A következő részt csütörtökön hozom! puszii -