18.rész -Az interjú-

- Táncolsz nekem valamikor megint? – zavarta meg a gondolataimat az újdonsült barátom.

- Mi az hogy megint? – húztam össze szemöldökömet.

- Hát szilveszterkor olyan volt, mintha nekem táncoltál volna. Vagy rosszul láttam? – Zayn mindig zavarba tud hozni, ezt nem hiszem el.

- Ezt a témát inkább hanyagoljuk. – fordultam ki karjaiból, majd a medence széléhez úsztam és kimásztam onnan. Éreztem, ahogy barna szempárjai végigmérik testem, de nem álltam meg, magam köré tekertem törölközőmet és a konyha felé indultam. – Kérsz valamit? – fordultam még vissza, de ekkor már mögöttem állt.

- Aludj ma nálam! – tört elő belőle.

- Nem korai ez még?

- Csak azt kértem aludj nálam, semmi mást! De ha akarod, akkor én alszom nálad!

- Jó, átmegyek! De tényleg csak alszunk, rendben?! Be se próbálkozz!

- Tökéletes! – nyomott csókot homlokomra, majd bementem a házba.

*3 óra múlva*

Délután még egy kicsit medencéztünk, de az idő gyorsan elment. Így eljött a vacsora ideje. Mindannyian fáradtak voltunk már, mert a víz kiszívott minket. Harry pedig még mindig a szobájában aludt.

- Szerintem megnézem Hazza él-e még! – szólt Louis.

- Mi meg elmegyünk aludni! – válaszolt Zayn és közben rám nézett. Nem értettem miért lett neki hirtelen ennyire sürgős, de nem firtattam a dolgot, készségesen felálltam és már indultunk is. – Jó éjt!

- Máris együtt alszotok? – kérdezett rá El.

- Talán irigykedsz? – viccelődött Zayn, mire mindenki elkezdett nevetni.

A szobába érve aztán barátom végignyúlt az ágyán. Teste belesüppedt a matracba, fejét pedig oldalra fordította az anyagra és édesen mosolygott rám.

- Mi az?

- Semmi. Csak gyönyörködöm benned! – bókolt.

- Nincs min legeltetned a szemeidet! Teljesen átlagos vagyok! – huppantam le mellé.                                                                                                         

- Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz! – erre már nem tudtam mit mondani. Szerencsére Zayn betartotta, amit ígért és nem próbálkozott be, így miután elhelyezkedtünk az ágyon szorosan magához ölelt. Fejemet a vállán, míg kezemet a hasán pihentettem. Figyeltem egyenletes szuszogását, majd engem is elnyomott az álom.

Reggel az eső kopogására ébredtem. Hallottam, ahogy a cseppek megérkeznek az ablakra, majd a párkányra, de a szememet képtelen voltam kinyitni. Kezemmel végigsimítottam a puha ágyon Zayn-t keresve, de sehol sem találtam. Erre már egyből felpattantak a szemeim. Aztán megláttam egy kis levelet a párnáján, nekem szólt. 

„Jó reggelt, Szépségem! Ne haragudj, hogy szó nélkül mentem el, de hív a kötelesség! Van két interjúnk és egy fotózásunk. Igyekszem haza! Csók, Z.”

- Remek! Már az első reggel egyedül hagy! Na mindegy!

Kikászálódtam az ágyból és a konyhába mentem szokásos koffein adagomért. Mivel zuhogott az első nem volt kedvem a teraszra ülni, így a nappaliba helyezkedtem el a tévé előtt. Semmi értelmes műsor nem volt, így csak kapcsolgattam a csatornák között, amikor a srácokat pillantottam meg benne. Élő adás v olt, így otthagytam és figyeltem. Éppen a bátyámmal beszélgetett a műsor vezető, de Louis csak viccelődött – jó volt a hangulat. Aztán jött a kérdés Zayn felé.

- Szóval Zayn! Mindenki arról a tegnapi twitter üzenetedről beszél, amiből az szűrhető le, hogy kapcsolatban vagy. Igaz ez?

- Igen. – válaszolt rá rögtön vigyorogva.

- Aha! És ez is csak amolyan futó kaland lesz számodra, mint az utóbbiak? – kérdésére ideges lettem. Egyrészt, mert vártam a barátom reakcióját, másrészről pedig hogy kérdezhet ilyet valaki?

 - Nem. – kezdett bele a barátom. -  Ő teljesen más, mint a többiek. Kedves, aranyos,  csinos, van humora és hát teljesen az ujja köré csavart.

- Azt ugye tudod, hogy most rengeteg rajongótoknak fáj a szíve és okoztál nekik csalódást?

- Mi van? – üvöltöttem fel és közben majdnem magamra borítottam a forró kávét. Egyre un szimpatikusabb  ez a hapsi.

- Ez nem így van!  Mert, aki igazán szeret minket örül a boldogságunknak és nem pártol el tőlünk csak azért, mert szeretünk valakit! – reagált Zayn, mire a többiek is elkezdtek bólogatni egyetértésük jeléül.

- Szép gondolat volt, Zayn! És esetleg elárulod ki is ez a különleges és szerencsés lány?

- Azt nem szeretném!

- Miért nem? A Directionerek is biztosan nagyon kíváncsiak rá! – erősködött a műsor vezető.

- Nem szeretném őt kitenni ennek a felhajtásnak! De ha eljön az ideje, ha készen áll rá, ígérem hogy mindenki megtudja! – kacsintott, én pedig megnyugodtam.

- Gratulálok a boldogságodhoz! És akkor térjünk át rád, Harry! – nem vártam meg, hogy folytassa, kikapcsoltam a tévét és visszamentem az emeletre. Letusoltam, aztán felvettem egy utcai ruhát. Gondoltam elmegyek bevásárolni és főzök valamit a srácoknak.

Fél óra múlva már a szupermarket bejáratnál voltam. Éppen léptem volna be az ajtón, amikor valaki megszólított.

- Szia! Te nem a Louis Tomlinson húga vagy? – állt előttem egy nagyjából velem egy idős, szép arcú, szőke hajú lány. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Nem vagyok és hozzászokva ehhez. Végül csak sikerült megszólalnom.

- De , igen!

- Lányok! Ő az! – kiabált hátra barátnőihez, akik jó pár méteres távolságból figyeltek minket. Majd elkezdtek felénk rohanni. Nagyon megijedtem, hiszen legalább tízen közeledtek felénk. Lemerevedett testtel, ijedt arccal álltam ott és vártam mi történik.

- Kaphatunk autógrammot? – szólaltak meg kórusban és közben dugdosták az orrom elé a különböző tárgyakat. Kérésük váratlanul ért, hisz nem vagyok én más csupán egy híresség húga – és most már egy sztárbarátnő is, de ezt nem tudják.

- Ööö…persze! Van filcetek?

- Tessék! – nyújtotta felém az egyik és készségesen teljesítettem kérésüket.

- Esetleg lehetne képet is? – kérdezte félénken a másik.

Persze belementem, mert mi mást tehettem volna?! Aztán végre mehettem bevásárolni.

Majdnem dél volt már, mire hazaértem, így gyorsan összedobtam az ebédet és vártam. Fél kettő körül értek haza a srácok és egyből befalták az egész ételt.

- Angyal vagy! – állt fel az asztaltól Niall és megajándékozott egy puszival, amivel elindított egy „lavinát”. A többiek is sorban követték példáját és mindenki megpuszilt, majd a sor végén Zayn volt és ő már megcsókolt.

- Hiányoztál! – húzott szorosan magához.

- Láttalak titeket! – vágtam rá egyből.

- Tényleg? Melyiket? – lazított ölelésén.

- A kopasz hapsisat! Édes voltál! – kacsintottam, majd játékosan otthagytam. Ő persze jött utánam és a többiekhez mentünk.

- Képzeljétek el! – kezdtem bele, mire minden szempár rám szegeződött – Mikor elmentem bevásárolni megszólított egy lány azt kérdezte én vagyok-e Louis húga.

- És? – jött egyből a kérdés.

- Hát, nagy nehezen kiböktem, hogy igen. Erre szólt a barátnőinek és elkezdtek felém rohanni.

- Jézusom! Nem lett bajod? – lépett egyből közelebb a bátyám.

- Dehogyis! Nagyon kedvesek voltak! Aláírást kértek meg közös képet.

 - Előbb találtak rád, mint gondoltam! Mostantól óvatosnak kell lenned neked is! – magyarázta a Lou.

- Nyugika! Azt hiszem elég tanáccsal láttatok már el ezzel kapcsolatban! Ha mégsem, akkor majd szólok!

- Jól van, húgi!

- Akkor ez azt jelenti, hogy most már elmondhatom mindenkinek? – csillant fel Zayn szeme.

- Neeeem, az más! De ahogy mondtad is ma, ha eljön az ideje mindenki megtudhatja! – mosolyogtam. 

A délután további része újabb készülődéssel telt, ugyanis a fiúknak este koncertjük lesz és én is elkísérem őket. Most először a backstageből figyelhetem, ahogy lányok ezrei olvadoznak értük, sikítoznak és éneklik dalaikat. Nagyon várom már, mert kíváncsi vagyok milyen a hangulat a színfalak mögött.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 18. részt! Remélem tetszett! :) Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm a több, mint 97OO oldalmegjelenítést! Ti vagytok a legjobbak! ♥ A következő részt csütörtökön hozom! puszii -