17.rész -Váratlan vendég-

Nedves ajkai gyengéden érintették az enyémet. Nagyon boldog voltam abban a pillanatban. Úgy érzem, életem végre sínen van. Sikerült túllépnem a múlton és most egy új korszak kezdődik.

– Na jó, most már nem ártana átöltöznünk! – nevettem, hisz ruhástól voltunk a vízben. Nagy nehezen kimásztunk a medencéből és bár csurgott belőlünk a víz nevetgélve indultunk meg a nappali, majd a konyha felé.

– Veletek meg mi történt? – kérdezte, az éppen reggeliző Liam. De mi képtelenek voltunk megszólalni a nevetéstől és csak mentünk tovább az emelet felé.  – Na nem, álljatok meg! Ne vizezzétek össze az egész házat! Menjetek be a földszinti fürdőbe! Mindjárt hozok nektek törölközőt! 

Készségesen szót fogadtunk és bementünk a mosdóba. Ott aztán sikerült egy kicsit lenyugodnunk, így elkezdtem kicsavarni a hajamból, majd ruhámból a vizet. Így, az idáig rám tapadt ruha, már csak gyűrötten lógott rajtam.

– Az előbbi jobban tetszett! – nézett rám Zayn szomorú, fejjel. Persze csak tettette a dolgot, mert közelebb lépett és átkarolta derekamat, majd magához húzott. Ekkor már vigyorgott. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Csak tíz perce vagyunk együtt mégis úgy csinál, mintha legalább egy éve tartana kapcsolatunk. Ez tetszik. Csak tartson ki a lelkesedése később is.

– Ö, látom zajlanak a dolgok! – lépett be Liam az ígért törölközőkkel a kezében. – Gratulálok fiatalok! – mondta végül egy mosoly kíséretében. Nagyon jól esett, hogy Liam is mellettünk áll, remélem a többiek is így gondolják majd.

- Köszönjük! – vettük el tőle az említett tárgyakat, majd kiment. Elkezdtünk törölközni, s ekkor jöttem rá, hogy a ruháimat le kell vennem. Néhány másodpercig csak bámultam magam elé és próbáltam kitalálni valamit.

– Fordulj el! – kértem Zayn-t.

– Mi? Miért?

– Le kell vennem a vizes ruháimat.

– Ja, engem nem zavar. – kaján mosolyra húzódott az arca.

– Nem is miattad. Légyszíves fordulj el és ne leskelődj! – ismételtem meg szavaimat, mire végül beadta a derekát. Gyorsan lehámoztam magamról mindent, majd körbetekertem testem a törölközővel.

- Kész vagyok! – fordultam felé és eléggé meglepődtem, hiszen pucér hátsójával találtam szembe magam. Zayn egy kicsit hátrafordult, aztán rátekertek csípőjére az anyagot.

- Már én is! Mehetünk!

Az emeletre menet le sem lehetett vakarni arcáról a mosolyt és persze örültem, hogy ezt a boldogságot én adtam meg neki. Remélem, hogy tényleg sikerül megváltoznia és nem csalódom benne. Persze csak abban változzon, hogy nem csajozik hiszen most már itt vagyok neki én.

Felérve mindketten a saját szobánkba mentünk átöltözni. Negyed óra múlva aztán a bátyám jelent meg nálam.

– Húgi, hallottam a nagy hírt! Gratulálok!

– Liam is milyen pletykás! – nevettem, majd nyomtam egy puszit Lou arcára.

– Nem Liam árulkodott, hanem Zayn. Már mindenki tudja a házba, hiszen csak erről beszél. – hirtelen nem tudtam mit reagáljak. Egyrészt örülök, hogy ilyen lelkes, másrészt viszont nem szeretném, hogyha a média és a rajongók megtudnák. Legalábbis egyelőre nem. Azt hiszem, beszélnem kell vele. Először lementem a földszintre, mondván biztosan a nappaliban van, de nem. Így megnéztem a szobájába is.

– Bejöhetek? – dugtam be a fejem az ajtón. Ő az ágyán ült és a laptopot bámulta.

– Te bármikor kérdés nélkül! – tette le a gépet öléből és indult felém. Beléptem a szobába és becsuktam az ajtót.

– Beszélnünk kellene valamiről! – mondtam komolyan, mire kicsit elkomorodott az arca.

– Meggondoltad magad?

– Nem, dehogyis! Csak arról van szó, hogy egyenlőre nem szeretném világgá kürtölni a dolgot. Az odáig rendben van, hogy a fiúk meg El és Dani tudja. De még nem állok arra készen, hogy a rajongók is képbe legyenek. Ugye megértesz?

– Ahogy szeretnéd! Semmit sem szeretnék erőltetni! – simított végig arcomon.

– Köszönöm! – mosolyogtam már én is.

– Van kedved mozizni egyet? – csillant fel a szeme.

– Persze. Mit nézünk?

– Azt még nem tudom. Majd ott kiválasztjuk, jó? – válaszul csak bólintottam, majd megindultam az ajtó felé. Meglepetésemre ő is jött velem. A nappaliba tartottunk összekulcsolt ujjakkal. Leérve helyet foglaltunk a többiek mellett. Ők nem kérdezősködtek, látszólag elfogadták a dolgot és csupán egy mosollyal ajándékoztak meg minket. Talán két órán át ülhettünk és hol a tévét bámultuk, hol pedig a bátyámból előtörő vicces beszólásokon nevettünk, amikor csengettek.

– Várunk valakit? – szólalt meg Liam. Mivel senki sem tudott semmit, már indult is ajtót nyitni. Férfi hangot hallottam kintről, de nem ismertem fel kihez tartozik. Majd megjelentek és ekkor esett le.

– Sárcok! Simon eljött meglátogatni  minket! – szólt Liam, mire mindenki felpattant és ment üdvözölni őt. Csak én maradtam a helyemen, hiszen még nem találkoztunk.

– Emma! Ő itt Simon Cowell a mi apánk! Simon, ő itt a húgom, Emma! – húzott fel a kanapéról Louis.

– Üdvözölöm! – fogtam vele kezet.

– Nyugodtan tegezz! Örülök, hogy megismerhetlek! – nevetett. – Na és hol van a mi botrányhősünk?

– Tudtam, hogy nem csak úgy jöttél! – mondta ki gondolatait hangosan Niall.

– Hát tudjátok, hogy nagyon elfoglalt vagyok. Semmi szabadidőm nincs, így csak úgy nem tudok jönni. Most is le kellett mondanom néhány dolgot, mert muszáj beszélnem Harry-vel. Itthon van ugye?

– Persze. Mióta hazahoztuk a szobájában nyomja az ágyat és jó hangosan horkol. – viccesen elkezdte utánozni Louis a Harry-ből előtörő hangokat, de senki nem nevetett rajta. Éreztük a feszültséget. Azt, hogy ha már Simon-nak ide kellett jönnie, akkor nagyobb baj van. Végül a bátyám is vette a lapot és abbahagyta a hülyéskedést. – Megyek és felkeltem! – azzal már el is tűnt.

– Adhatunk valamit? Enni? Inni? – kedveskedett Liam.

– Nem köszönöm! Inkább meséljetek! Jól kezdődik az új évetek? Persze Mr.Styles ügyét leszámítva. – nézett körbe Simon. Mindenki csak bólogatott és vigyorgott, mert nem tudtak mit mondani, semmi izgalmas nem történt velük. Majd Zayn felé fordította a fejét.

– Na és te fiam? Hogy állsz a lányokkal? Ideje lenne már elcsábítanod egy rendeset és meg is tartanod! – Zayn egy pillanatra rám nézett, mire én csak bólintottam neki jelezvén, hogy nyugodtan mondja el és ő bele is kezdett.

– Igazából megismerkedtem valakivel. Nagyon csinos, kedves, vicces és eléggé az ujja köré csavart. – mondta őszintén, mire elpirultam. Szóval ezt gondolja rólam, jó tudni.

– Jól van! És mikor ismerhetem meg?

– Akár most is, mert ott ül melletted. – Simon hirtelen rám nézett, majd hatalmas vigyor lett az arcán.

– Szóval a kis Tomlinson az! – majd visszafordult a barátomhoz – Jó választás! Hordozd a tenyereden, mert Louis bátyáddal gyűlik meg a bajod! – adta ki az utasításokat, ami egyszerre volt vicces mégis komoly.

– Mindjárt jön, csak megmosakszik! – ért vissza a bátyám.

Öt perc múlva aztán megjelent Hazza is közöttünk, majd félrevonultak Simon-nal a teraszra, hogy négyszemközt beszélhessék meg a dolgokat. Nagyon sokáig társalogtak hol dühösebben, hol viccelődve. Legalábbis ezt láttuk az üvegen át. Másfél órával később, még mindig diskuráltak. Persze a mozis terveinknek annyi lett, de majd elmegyünk máskor. Viszont én már egy kicsit kezdtem unatkozni, így rábeszéltem Eleanor-t és Danielle-t is, hogy ússzunk egyet. Egy óra múlva aztán Louis, Liam, Zayn és Niall is csatlakozott hozzánk, ugyanis „apjuk” már el is ment, Harry pedig visszafeküdt aludni.

Szegény Niall-t nagyon sajnáltam, amiért ő pár nélkül volt, de látszólag nagyon jól szórakozott. Zayn mindig unszolja, hogy menjen és ismerkedjen, de ő azt mondja, hogy tudja, hogy úton van hozzá az igazi. Így hát szerintem tényleg nem zavarta a tény, hogy három szerelmespár között kell lennie egyedül.

Bár, azt nem tudom a fekete hajúval való kapcsolatomra mondhatjuk-e, hogy szerelem. Egyelőre legalábbis nem. Még magam sem tudom, mit érzek iránta csak az egyértelmű, hogy barátságnál többet. Kell egy kis idő, amíg tisztázódnak bennem a dolgok. Szerintem ez Zayn esetében is így van vagy még így se. Már ebből a néhány órából is látom, hogy nagyon töri magát, de ez csak egy dolog. Remélem működni fog közöttünk, mert ezt most mindennél jobban szeretném.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 17. részt! Remélem tetszett! :) Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm a több, mint 83OO oldalmegjelenítést! Ti vagytok a legjobbak! ♥ A következő részt csütörtökön hozom! puszii -