16.rész -Botrány, emlékek, boldogság-

2012.01.01.

*Zayn szemszöge*

Gyönyörű alakja végigsuhant szemem előtt. Hosszú, szatén hálóingje lebegett utána, melynek széle lágyan érintette bőrömet. Testem minden porcikája beleremegett, ahogy az anyag végigsimította vállam, karom, majd alkarom. Az apró kacaj, amit közben hallatott, a boldogság hangjai voltak. Nyúltam után, hogy végre magamhoz húzhassam ŐT és karjaim között tudhassam. De hirtelen eltűnt, semmivé lett. Fejemet ide-oda forgattam, a szoba minden egyes négyzetméterét átvizsgáltam pillantásommal, de sehol sem láttam. A kétségbeesés könnyei jelentek meg szememben. Nem akarom elveszíteni.

- Uhh, ez csak egy álom volt! – ültem fel az ágyon és néztem gyorsan körbe a szobába. A szememben viszont igazi könnyek voltak. Agyam egyből az álmomban levő lányra koncentrált. Emma volt az. Azt nem tudtam, hogyan is veszíthetném el, mikor nem is az enyém, mégis féltem attól, hogy bekövetkezik.

Szépen lassan kimásztam az ágyból. Fejem hasogat, végtagjaim gyengék, alig bírok mozogni. De az éjszaka történtekre tökéletesen emlékszem. Ahogy megcsókoltam, aztán elutasított, majd nem sokkal később már ő csókolt. Az a pillanat, az a néhány másodperc volt az, amire már annyi ideje vártam. És van REMÉNY, hiszen azt mondta később visszatérünk rá. Mikor teljesen tudatosult bennem gyorsabban kezdtem mozogni. Meg akartam tudni hogy döntött. Kirohantam tusolni, borotválkozni, majd felvettem egy tiszta ruhát és a konyha felé tartottam. Leérve körbenéztem, de senki nem volt ott. Így bekaptam egy fájdalomcsillapítót és a kávé mellé elszívtam a cigim, majd visszaindultam az emeltre. Megpróbáltam benyitni Em szobájába, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ott van, de az ajtó nem nyillott. Gondolom kulcsra zárta.

Ezért visszamentem a saját szférámba és internetezni kezdtem. Ekkor találtam rá egy cikkre „Harry Styles botrányos szilvesztere” címmel. A kép önmagáért beszélt. A barátom anyaszült meztelenül pózolt a képen – persze intim testrészét kitakarták – egy üveg pia és három hölgy társaságában. Gyorsan megnyitottam a sztorit és ledöbbentem. „Harry Styles-t a rendőrség bilincsben vezette el szeméremsértés vádjával!”.

- Atya ég! – pattantam fel és rohantam, hogy szóljak a többieknek is. Tíz perc múlva már a nappaliban tanácskoztunk. Felhívtuk Simon-t is, aki azt mondta, menjük be érte. Így gyorsan felkaptuk néhány ruháját, majd kocsiba ültünk és indultunk is. Ott aztán letettük érte az óvadékot és visszaszálltunk a kocsiba.

Nagyon rossz állapotban volt. Az arca nyúzott, szemeit alig bírta nyitva tartani. Még az alkohol hatása alatt volt.

Hazaérve leültettük a kanapéra és eléggé lehordtuk.

- Hogy tehetted ezt Harry? Ránk nem gondolsz? A bandára! Miért kellett ez? – vontuk kérdőre és próbáltuk rávilágítani tettére.

- Hagyjátok már! Nem látjátok, hogy nincs is magánál? – szólt közbe Eleanor. De szerintem teljesen jogosan szidjuk, hiszen ezzel nem csak magát jártatja le, hanem a bandát is. Nagyon kiborultunk a fiúkkal. Hogy tehetett ilyet?

*Emma szemszöge*

Már este hét óra van. Harry-t három órája hoztuk haza, azóta alszik. A többiek hol erre, hol arra vannak a házban, mindenki próbálja kiheverni az ünneplést. Talán ezért és a göndörkés miatt sem beszéltünk még Zayn-el. De az is lehet, hogy csupán nem emlékszik semmire.

Matt természetesen nem veszi fel a telefont, így nem tudom mi is van velünk pontosan. Nem mondta ki, hogy vége. De most már meg szeretném beszélni mindkettejükkel a dolgokat. Nem húzhatom tovább. Így fogtam magam és elindultam hozzá. Remélem otthon van és ha igen, akkor beenged.

2012.01.02.

Tegnap sikeresen megbeszéltük a dolgainkat Matt-el. Először nem akart meghallgatni, végül belement. Bocsánatot kértem tőle és közösen megegyeztünk, hogy különválunk egymástól. Nem tudtam megígérni neki azokat, amiket kért tőlem és bántani meg nem szeretném, ezért döntöttünk így. Szóval most jöhet egy beszélgetés Zayn-el, csak még mindig nem tudom, hogy emlékszik-e a történtekre.

Már vagy fél órája ültem kint a teraszon, amikor valaki kinyitotta az ajtót.

- Húgi, te miért üldögélsz itt kint az esőben?

- A terasz megvéd! Amúgy meg kellemes az idő csak esik! – válaszoltam.

- Jól van. És hol voltál tegnap este? Nem szóltál, hogy elmész csak azt vettem észre, hogy megjöttél. – ült le mellém közben.

- Hát…elmentem Matt-hez, hogy megbeszéljük a dolgokat.

-  És?

- Nagy nehezen beengedett és végül is megbeszéltük. Már nem vagyunk együtt. De közös döntés volt.

- Értem. Akkor most mit akarsz csinálni?

- Mire gondolsz?

- Hát, Zayn-re!

- Őszintén? Nem tudom! Még ott akkor a mosdóban mondtam neki, hogy visszatérünk a témára, ha másnap még emlékszik rá. De azóta nem beszéltünk! Lehet, hogy csak a Harry-s ügy miatt, nem tudom.

- Tudod, hogy én támogatlak. És elárulom neked, hogy Zayn emlékszik mindenre. – ekkor felkaptam a fejemet és kitágult pupillával figyeltem bátyám szavait. – Elmondta nekem ugyan azt, amit neked.  Gondolok itt arra, amikor arról beszélt, hogy miattad megváltozna. Nagyon őszintének tűnt és máskor nem csinált ilyet. Soha nem beszélt még így egy lányról sem. Szóval akárhogy is dönts, melletted állok.

- Köszönöm bátyus! – öleltem meg.

- Szívesen. Na de most már menjünk be tökfej! Tényleg megfázunk! – nyomott egy kokit a fejemre. Úgy látszik ő már kipihente magát annyira, hogy újra bolondozzon. Aztán elindultunk be. Zayn a konyhában volt, éppen reggelizett. Amikor megláttam egy pillanatra megtorpantam. A gyomrom összeszűkült, a szívem hevesebben kezdett verni. Louis zökkentett ki pillanatnyi dermedtségemből, amikor a fülembe súgta, hogy „kettesbe hagylak titeket, beszéljétek meg” és felment az emeletre. Vettem egy mély levegőt, majd lábamat mozgásra bírtam és az említett személy felé indultam. Csupán egy pillanatra nézett fel rám, majd folytatta az evést, mialatt én leültem a vele szemben levő székre.

- Jó étvágyat! – próbáltam valahogy belekezdeni a beszélgetésbe.

- Köszönöm! Te ettél már?

- Nem, úgyhogy lehet csatlakozom, ha nem gond. – vártam reakcióját. Egész testem remegett, alig bírtam takargatni, hogy mennyire izgulok. Erre hirtelen felém nyújtotta egyik kezét, amiben a villája volt és azon egy falat étel. Arca kisimulva, szemei csillogtak, és szelíd mosolyra húzta száját. Nem értettem mit szeretne. Talán, hogy egyem meg? Kérdőn néztem hol rá, hol a villára. Ő továbbra is csak mosolygott rám és várta döntésemet. Végül közelebb hajoltam és bekaptam a villán levő falatot. Szája most már arra a fél oldalas mosolyra húzódott, amit annyira szerettem.

- Hm, fincsi. – mondtam miután lenyeltem.

- Kérsz még? Szívesen csinálok neked! – ajánlotta fel, miközben bekapta az utolsó falatot is.

- Nem köszönöm! Viszont szeretnék veled beszélni, ha ráérsz?! – vetettem fel az ötletet.

- Most?

- Ha ráérsz! – ismételtem meg szavaimat.

- Rendben. Mi lenne, ha a fedett úszómedencéhez mennénk? Ott nyugodtan tudnánk társalogni.

- Okés. – azzal elindultunk. Mikor odaértünk én a medence szélére ültem úgy, hogy a lábamat bele tudjam lógatni a vízbe. Ez egy kicsit megnyugtatott. Zayn is leült mellém majd elkezdte bámulni a vizet. Tudtam, hogy nem fog megszólalni, így belekezdtem én.

- Figyelj, a bátyám elmondta, hogy valamilyen csoda folytán emlékszel mindenre.

- Tényleg? A kis pletykás. – mosolygott.

- Az. Nem is tudod elképzelni mennyire az. – nevettem,  aztán visszaváltottam a komolyabb hangnemre. – Nem tudom mennyit mondott neked Matt-ről és rólam?!

- Elmondta, hogy meglátott minket és ez miatt összevesztetek. De ne haragudj kérlek, én ezt nem akartam.

- Nem haragszom. – őszintén válaszoltam neki. – Inkább köszönöm! – nem értette miért mondom ezt. – Mert ez által megvilágosodtam! Tudod, tegnap este elmentem hozzá és közös megegyezés után szakítottunk. – a hír hallatán teste először megfeszült, majd ellazult.

- Értem. És most? – érdeklődött miközben lábujjait mozgatta a vízben és jól szórakozott rajta.

- Nem csak rajtam múlik. – utaltam neki a dolgokra. Ekkor már felnézett rám, mélyen a szemembe. Próbáltam kiolvasni belőle, mi járhat most a fejében, de nem sikerült. Hiába mondta két napja azt amit, mégsem voltam benne biztos, hogy ugyan azt akarjuk. Szükségem volt rá, hogy ő mondja ki ebben a végső szót, én nem mertem – féltem, hogy csak egy álom volt esetleg.

- Hanem rajtam is? – hajolt picit közelebb hozzám, hogy ezzel csökkentse a köztünk lévő távolságot. Válaszul csak bólintottam neki, majd szája ismét mosolyra húzódott. Ekkor már  biztos voltam biztos, így megszüntettem a maradék távolságot is és megcsókoltam. De most nem úgy, mint két napja. Most lágyan, mégis szenvedélyesen. Ő egyből viszonozta ezt nekem és közben arcomra tette egyik kezét. Nem tartott sokáig a csókunk, mert mindketten belemosolyogtunk. Végül elemelte ajkait az enyémekről és ismét a szemembe nézett.

- Köszönöm! – csak ennyit mondott, majd egy hirtelen mozdulattal belelökött a vízbe. Nagyon meglepődtem és mikor visszakerültem a felszínre, durcásan kezdtem el úszni felé.

- Ez nem volt szép tőled, Malik! – próbáltam kikászálódni a medencéből, miközben ő jót nevetett rajtam. Aztán amikor mellé értem most én löktem bele őt a vízbe. Fordult a kocka, ekkor én nevettem egy jót rajta. Tudtam, hogy nem tud úszni, de hát egy medencébe nem fog belefulladni. Mégis, már több mint tíz másodperce nem jött fel, így megijedtem és odaúsztam hozzá. Erre belekapaszkodott a derekamba és engem is behúzott a víz alá, utána pedig már együtt jöttünk fel a felszínre.

- Megijedtél mi?

- Meg! – vallottam be.

- Nyugi! Sosem hagynálak itt most, hogy végre megkaptalak! – és megcsókolt.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 16. részt! Remélem tetszett! Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! A következő részt hétfőn hozom! puszii -