15.rész -Jobban ismer, mint én magamat-

Nekem a mosdóba kellett mennem és amikor benyitottam eléggé meglepődtem.

- Te meg mit … mit keresel itt?

- Mi az, hogy mit? Talán nem jöhetek be a saját mosdómba? – válaszolt halál nyugodtan, mégis mintha tiszta ideg lenne. Homlokán kidudorodtak az erek és nyakán sem volt ez másként.

- De, csak nem egy üveg pia kíséretében és akkor sem a hideg kőre kellene ülnöd. – háborodtam fel, de ő csak meghúzta a vállát és rárántott az üvegre. – Zayn, jól vagy? – váltottam kedvesebb hangnemre. Még mindig nem méltatott válaszra, így újra felhúztam magam. – Bocs, hogy megzavartam lelkivilágodat. Már itt e sem vagyok. – indultam volna ki, amikor végre megszólalt.

-  Ha ennyire tudni akarod, nem vagyok jól! – elég ittas állapotban volt már, de azért még ráhúzott az üvegre.  – Most mi van? Talán nem voltam hülye? Hmm, szerinted jól döntöttem? – nézett fel rám az alkoholtól csillogó szemeivel.

 - Miről beszélsz Zayn? – néhány másodperces gondolkodás után válaszolt csak.

- Akkor este … azóta meg nem … feladtam! – ekkor esett le, hogy miről is beszél! Beléptem a helyiségbe, becsuktam magam mögött az ajtót és leültem vele szembe. Csak néztem rá. Ilyennek még sosem láttam.  – Mit bámulsz? Miért nem mész inkább a pasidhoz?!

- Mert most itt vagyok! Itt akarok lenni!

- Látod, ezzel is csak azt bizonyítod, hogy rosszul cselekedtem! – ismét rá akart húzni az üvegre, de már nem volt benne egy csepp sem. Erre kicsit felhúzta magát és erőteljesebben rakta maga mellé azt. Szerencsére vastag üvegből készült, így nem tört el.

- Zayn. – szerettem kimondani a nevét, de nem tudom miért. – Ne magadat hibáztasd. Én nem viszonoztam a csókot. Rajtam múlt minden.

- De ha azután nem játszom a sértődött és harcolok érted.

- Igen, akkor lehet. – suttogtam gondolataimat, de bár ne tettem volna. Zayn teste egy pillanatra megmerevedett, pupillái kitágultak, majd próbált felém mozdulni, de teste nem bírta, így visszaesett. Eléggé megijedtem, hogy valami baja lesz, ezért gyorsan felé ugrottam és próbáltam segíteni neki.

- Jól vagy? – aggódtam, mire odadünnyögött  nekem egy „ühüm”-öt. Aztán egy hirtelen mozdulattal felkelt és megcsókolt. A meglepődöttség járta át testem, hiszen egyáltalán nem számítottam még csak arra sem, hogy képes lesz megmozdulni. De ismét eltávolodtam tőle.

- Nekem barátom van! Nem lehet! – sütött le szemem, hisz ismét sikerült zavarba hoznia.

- Látod, ez a te bajod! Mindig mással foglalkozol, nem vagy spontán! Sosem teszed azt, amit te akarsz, mert félsz, hogy mit mondanak mások! A saját boldogságoddal nem foglalkozol, inkább úgy cselekszel, ahogy azt elvárják tőled! – szavai mélyen hatoltak belém. Éreztem, ahogy testem minden porcikája elgyengül, ahogy tudatosul bennem az igazság. Zayn jobban ismer, mint én magamat! Igaza van, mindig másokat helyezek magam elé és nem teszem azt, amit akarok, mert félek, hogy mit fognak hozzá szólni vagy hogy megbántok ezzel valakit. A gondolatok kavarogtak bennem, érveket és ellenérveket sorakoztattam fel magamban, végül döntöttem. 

Ránéztem az akkor már tőlem eltávolodott fiúra, majd mély levegőt vettem és most én csókoltam meg. Ő egyből reagált és olyan hevesen kezdtük el egymás száját falni, ahogy az még a filmekben sincsen. Az alkohollal átitatott ajkai édesen tapadtak enyémhez, mintha soha nem akarnák elengedni, testemet pedig egyfajta boldogság járta át. Szinte úsztam a mámorban. Majd egy perc elteltével abbahagyta.

- Ez most azt jelenti, hogy … - nézett rám kérdőn.

- Nem. Ez nem jelent semmit. Holnapra úgyis elfelejted az egészet.

- Ezt soha nem fogom elfelejteni!

- Zayn! - néztem rá és ismét az elutasítás határán voltam, de közbevágott.

- Ne, cssss! Had mondjak valamit! Tisztában vagyok vele, hogy nem a hűségemről vagyok híres, hogy nem volt még egy komolyabb kapcsolatom sem. De úgy érzem, miattad meg tudnék változni! – a szemembe nézve mondta ezt, majd egy kis szünetet tartott. Nagyot nyelt és csak utána folytatta. – Azt is tudom, hogy nagyot hibáztam, mikor feladtam és nem küzdöttem tovább, csak nem vagyok hozzászokva a visszautasításhoz. De ezeken változtatni akarok … miattad. Csak egy esélyt kérek. – miután befejezte visszaültem vele szembe a falhoz. Próbáltam feldolgozni azokat, amiket mondott. Tudom, hogy eléggé ittas állapotban van, de azt mondják, részegen az ember nem hazudik. Szívem szerint egyből a nyakába ugranék, de nem akarom megbántani Matt-et. Egyszerűen nem tudtam mit mondjak vagy hogyan cselekedjek most.

- Kérlek, mondj valamit! Ha mást nem utasíts el megint, de ez a csend kínoz! – szinte már könyörgött a válaszomért.

- Jó! Visszatérünk rá, hogyha kijózanodtál és emlékszel a történtekre! – egy nagyon kicsit mosolyogtam. – De most mennem kell! Túl régen eltűntem már, csoda hogy nem keresnek még! – motyogtam miközben felkeltem és ott hagytam egyedül őt a mosdóban.

Odakint aztán próbáltam visszarázódni a buliba és igyekeztem nem kattogni a dolgokon! Töltöttem magamnak egy pohár üdítőt, majd Eleanor-hoz mentem.

- Na, miújság? Hogy érzed magad? – kérdezte vigyorogva.

- Jól, jól! Nem láttátok Matt-et?

- Nem! Azt hittük, hogy elvonultatok, khm. – viccelődött a bátyám.

- Haha. Csak szeretné, de nem. – mindegy, megyek és keresem tovább. Aztán ott hagytam őket. Az egész házat átfésültem már, de nem találtam meg sehol. Így felmentem a régi szobámba a mobilomért, hogy felhívjam. Nem vette fel. Kezdtem aggódni, hiszen ő nem szokott ilyet csinálni. Visszamentem a többiekhez és szóltam nekik is. Liam és Louis készségesen segítettek nekem, így elindultunk ki az utcára, hátha ott van. Tíz perces séta után végül megtaláltuk.

- Matt! Matt! Jól vagy? Hogy kerültél ide? – rohantam oda hozzá, bár látszólag semmi baja nem volt.

- Hagyj békén! – lökött el magától kicsit durvábban.

- Hé haver! Mi a baj? – próbálta kiszedni belőle a dolgokat Lou.

- Semmi!

- Akkor miért viselkedsz így? És miért mentél el a házból minden szó nélkül?

- Mert nem tudok tovább ott lenni. Nem bírom.

- Mit? Nem értem miről beszélsz! Ti tudjátok? – nézett ránk a bátyám. Mi csak megráztuk a fejünket.

- Egész este azt kellett néznem, ahogy bámulják egymást. Aztán meg rajta kaptam őket, ahogy … - nem fejezte be a dühtől teli mondatát, mert egy kis könnycsepp gördült végig az arcán. Agyam egyből kattogni kezdett és visszhangzottak bennem Matt szavai. "Bámulták egymást", "rajta kaptam őket". Az nem lehet! Mondogattam magamban. Nem lehet, hogy látta, ahogy megcsókolom. Hiszen bezártam az ajtót. Testem ismét megfeszült és küzdöttem a szememben összegyűlt sós keserűség ellen.

- Kik? Kikről beszélsz? És mit csináltak? – lépett oda már Liam is hozzá.

- Megcsalt…értitek?! Megcsalt! – úgy beszélt Matt, mintha itt sem lettem volna. Nagyon rossz volt így látnom őt. Én nem akartam neki fájdalmat okozni és megcsalni sem. De nem tudtam parancsolni az érzéseimnek. Tovább nem. Persze, miután felfogták amit mondott a barátom, mindketten rám vetették pillantásukat. Majd a bátyám lépett oda hozzám.

- Igaz ez? Felelj Emma! Tényleg megcsaltad?  És mégis kivel? – nehezemre esett megszólalni, de valamit muszáj volt mondanom.

- Én nem akartam! – sütöttem le szememet.

-  Ahw. És kivel? – erősködött továbbra is a bátyám, de képtelen voltam kimondani a nevét. Csak jobbra-balra ráztam a fejemet jelezvén, hogy hagyja abba a faggatást, holott minden joga megvolt hozzá, hogy megtudja. Ekkor Liam felállt Matt mellől és csak ennyit mondott:

- Zayn!

Erre felkaptam a fejemet és tátott szájjal bámultam rá. Honnan tudja? Gondolat olvasó vagy mi? De ezzel a kétségbe esett nézéssel egyből el is árultam magam. Láttam, ahogy a bátyám arra készül, hogy leszidjon, viszont ezt nem vártam meg. Ránéztem Matt-re és bár ő nem nézett rám, beszélni kezdtem hozzá.

- Ne haragudj, Matt! Kérlek! Nem akartalak megbántani! Nem tudom miért tettem! Csak, csak ne haragudj rám!

- Én tudom! – állt fel és fordult velem szembe. – Már az este elején észrevettem, hogy egész este téged néz, de nem adtam neki nagyobb jelentőséget, hiszen te velem voltál és rá sem néztél. De aztán mikor elmentél inni észrevettem, ahogy figyeled. Ekkor már egy kicsit mérgelődtem, de még mindig nem foglalkoztam vele. Aztán mikor táncoltatok, egész végig azt figyelted, hogy ő hogy reagál, rám alig néztél. Itt tudtam, hogy valami nem oké, ezért nem is erőltettem, hogy velem legyél. Végül miután már több, mint negyed órája elmentél mosdóba, gondoltam megkereslek. Hát meg is találtalak. Annak a nyomoréknak a szájában. Legközelebb zárjátok be rendesen az ajtót. Szerinted ez mi? Nem tudod? Érdekes! Akkor felvilágosítalak: SZERETED! És ez nem is lenne baj, ha megmondtad volna és nem a hátam mögött csinálod…és csalsz meg! – miután végigmondta intett egyet és ott hagyott minket. Mind a hárman lecövekelve álltunk ott. Én attól, hogy ő ezt mind tudja és elmondta nekem, a többiek meg a sokktól. Végül Liam utána futott, Louis és én pedig elindultunk vissza a házba minden szó nélkül. Hazaérve aztán bezárkóztam a szobámba és lefeküdtem, hogy kijózanodjak. Bár bennem is volt alkohol közel sem annyi, mint Zayn-ben. Nem tudom emlékezni fog-e a történtekre, de ha nem akkor is tudomására fogják hozni, ugyanis száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Matt-el nincs tovább. Végül hajnali fél 3 körül elnyomott az álom.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 15. részt! Remélem tetszett! Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! A következő részt csütörtökön hozom! Köszönöm a több, mint 7000 oldalmegjelenítést és az új feliratkozókat!:) puszii -