14.rész -Következmények nélkül nincs döntés-

Testem képtelen volt megmozdulni, csak hagytam, hogy Zayn néhány pillanatig pihentesse ajkait az enyémeken.  Szívem hevesebben vert, gyomrom összeszűkült, de agyam továbbra is tiltakozott. Tudtam, hogy nem lesz jó vége – legalább is számomra nem -, hogyha most megadom magam és visszacsókolok. De mégis képtelen voltam elutasítani őt. Bezzeg az elején, akkor még nem jöttem zavarba tőle, sőt! Visszaszóltam neki és pont, hogy én hoztam zavarba őt. Most meg, mióta elkezdtem úgy gondolni rá, mint egy helyes pasira, azóta nincs olyan mondata, szava vagy cselekedete, amitől ne pirulnék el.

- Ezt nem kellene! – szólaltam meg végül, mire ő némán elhúzódott tőlem és kiszállt a kocsiból. Arca semmit mondó volt, mozdulatai pedig némák. Semmit nem tudtam kiolvasni belőlük. Igyekezett át az én oldalamra, hogy kinyithassa nekem az ajtót, de most nem vártam meg, kiszálltam és elindultam a házba. Beérve odakiabáltam egy „megjöttem”-et, majd a szobámba mentem és elfordítottam a zárban a kulcsot.

2011.december 31.

- Kell még húsz zacskó chips, meg legalább tíz csomag kukorica. A többi szerintem itt van, a piákat meg oda hozzák. – adta ki az utasításokat a bátyám.

- Rendben. Mindjárt hozom őket, addig te állj be a sorba, mert soha nem végzünk. – válaszoltam. Fél óra múlva már Doncasterben voltunk a gyermekkori házunkban. Louis teljesen be volt zsongva, ugyanis itt tartjuk az év búcsúztató bulinkat.

A fiúk még tavaly megegyeztek, hogy minden évben a másiknál szilvesztereznek. Idén a bátyám volt soron.

- Em! Nyisd ki légy szíves! Biztosan a piákat hozták meg! – hallottam Lou hangját kintről.

- Oké.

- Hello. Meghoztam a folyadékokat. – vigyorgott rám egy nagydarab hapsi.

- Hello. Oda rakd be légyszi. – mutattam a konyhába. Mikor már negyedszer fordult és még mindig úgy nézett ki, hogy nem hozott be mindent, elgondolkodtam azon, hogy milyen volt az utolsó bulim. Nem ért túl jó véget. De gyorsan ki is vertem a fejemből, mert megjött Matt.

- Szia! – nyomtam csókot a szájára.

- Na, hogy haladtok? Kell segíteni? – kérdezte kedvesen. Szőkés barna, rövid haját az ég felé zselézte, arca tökéletes vonásai kisimultak és szeme csillogott.

- Szeva! Jó, hogy jössz! Elkelne egy kis segítség odakint az égőkkel! – üdvözölte Matt-et a bátyám, aztán már el is tűntek.

Az idő gyorsan telt, volt mivel foglalatoskodnunk, de minden időre elkészült. Este hat óra körül foglaltam el a fürdőszobát.

- Haj mosás, szárítás, göndörítés, smink. – vettem gyorsan sorra a teendőimet. Két óra múlva aztán kész is voltam. Ekkor már kezdtek ideszállingózni a vendégek, de főleg csak a srácokat láttam. A meghívottak listáján szerepeltek a fiúk, a zenekar, Eleanor, Danielle, Matt, Demi Lovato – Niall kérésére, és még néhány olyan ember, akit én nem ismertem. Este tíz felé aztán már majdnem mindenki megérkezett, így kezdődhetett az igazi ünneplés.

A zenét Zayn és Liam felváltva keverték nekünk, a többiek pedig a kertben, a konyhában, vagy a nappaliban partyztak, illetve képeket készítettek. Szépen fogyott az alkohol és a kaja is, bár utóbbit főleg a szőkeség pusztította.

Én Matt-el táncoltam az egyik sarokba. Vele amúgy két hónapja jöttem össze, ő El egyik középiskolás osztálytársa volt és általa ismerkedtünk meg. Már az első pillanatban megfogott benne valami, bár magam sem tudom mi. Aztán néhányszor randiztunk, majd összejöttünk. Ő olyan jó hozzám. Kedves, aranyos, vicces fiú és mellette egy percig sem unatkozom. Folyton bolondozik és viccelődik, komolyan mondom össze kéne zárni Louis-al.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi lett Zayn-el. Hát, miután akkor este visszautasítottam – vagyis csupán nem csókoltam vissza -, azóta nem nagyon beszéltünk. Nem igazán értem miért sértődött meg annyira ezen, hiszen hogyha tényleg engem szeretett volna, akkor küzd értem és nem gyerekes módon bevágja a durcát. Ráadásul ezek után két héttel már összejött valami csajjal, rá egy hétre egy másikkal és így tovább. Szóval talán jobb is, hogy akkor, ott, úgy reagáltam ahogy. Nem hiszem, hogy nem csak trófeaként akart engem.

És én nem azért találkozgattam Matt-el, hogy Zayn-nek ezzel visszavágjak, csupán már szükségem volt valakire, akit magam mellett érezhetek ilyen módon is és ez segített abban, hogy túllépjek a múlton.

- Mindjárt jövök, szomjas vagyok! Te kérsz valamit? – néztem fel barátom arcára, amit félhomályban alig tudtam kivenni.

- Nem kérek, köszi. De kimegyek kicsit levegőzni, oké? – bólintottam, majd a konyhába mentem.

- Harry nagyon elvan! – biccentettem fejemmel az említett személy felé.

- Igen. De ki az a csaj? – kérdezte a bátyám.

- Én nem tudom. Azt hittem te hívtad meg.

- A-a. Na de mindegy. Hazz jól szórakozik vele, úgyhogy mostantól az ő felelőssége. – nevettünk mindketten. – Visszamegyek El-hez!

Miután egyedül maradtam a konyhában, lehúztam előbb kitöltött italomat, majd töltöttem egy újat. Aztán a szoba felé néztem, hogy lássam ki hogy szórakozik. Tekintetem végül megakadt a lemez lejátszó mögött álló személyen. Ekkor ismét eszembe jutottak az utolsó bulin történtek és gondolataimba merültem.

- Egész végig téged nézett, amíg Matt-el táncoltál! – észre sem vettem, hogy Dani bejött.

- Mi? Ki? – próbáltam teljesen visszatérni a valóságba, bár ez nehéz volt, mert már kezdett a fejembe szállni az alkohol.

- Jaj, ne játszd meg magad! Úgyis tudod! Te is épp őt bámultad!

- Zayn. – mondtam halkan és sóhajtottam egy nagyon. Mivel nap mint nap láttam őt, az érzéseim nem tudtak túl sokat változni. Még mindig nagyon vonzódom hozzá, de nem szeretem, mint ahogy Matt-et sem. A szerelem egyenlőre  hiányzik az életemből.

- Azóta sem beszéltétek meg azt a dolgot? – válaszul csak megráztam a fejemet és hálát adtam az égnek, amiért El jelent meg és nem kellett tovább folytatnunk ezt a témát.

- Végre megvagytok! Eljött az idő! – szinte visította a lány az izgalomtól. Terveztünk hárman egy kis meglepetést így hangulat fokozásként,  és mivel egy kicsit alább hagyott a dolog, most kell bevetnünk.

Mire észbe kaphattunk volna El már el is rohant, hogy egy kis helyet csináljon nekünk a nappaliba. Miután ez megvolt, odament Liam-hez, mert most ő volt a zene felelős, és utasításba adta neki, hogy egy perc múlva mit játszon le. Nekem személy szerint most pont nem volt kedvem ehhez, hiszen eléggé ideges és szomorú, na meg zavarodott lettem. De nem volt más választás. A már ismerős dallamok felcsendültek és a bevetésünk elkezdődött. (a zenéért katt IDE) A zene stílusa a régi idők bár hangulatát idézte. Mivel teljes mértékben más volt a zene, mint az eddigiek, minden szem ránk szegeződött, még a kertből is bejöttek az emberek. El, Dani és én falnál álltunk a többieknek háttal és vártuk a kezdő ütemet. Elsőnek Danielle fordult meg és táncolt néhány mozdulatot, majd Eleanor és utána én következtem.  Bár igazából nem is tánc volt az inkább pózok és riszálás szerűség, amik főleg a férfi nem gerjesztésére ment rá. Na nem akartunk semmi olyat, csak gondoltuk hergeljük egy kicsit őket. Ez látszólag sikerült is, hiszen száj tátva bámultak minket, egyesek pedig fütyülgettek. Nagyjából fél percig táncoltunk erre a lassabb ütemű zenére, aztán átváltott Chrisita Aguilera Aint No Other Man-jére, a hangulat felpörgött és rendes táncba kezdtünk. Ekkor már a lányok is élvezték a showt. Végül a zene egy tipikus buli zenévé alakult és folytatódhatott a most már pörgős hangulatú party.  Kaptunk tapsokat és kedves megjegyzéseket is.  Meg kell, hogy mondjam, amennyire nem volt kedvem az egészhez, annyira élveztem. Hosszú idő óta most táncoltam először mások előtt és tetszett a visszajelzésük, meg amúgy is.

- Húú, ez aztán … - jött oda hozzám Matt, karjait átfonta a derekamon, majd szorosan magához húzott és megcsókolt, de olyan szenvedélyesen, mint még soha.

- Örülök, hogy tetszett, de ezt ne! – húzódtam el tőle. Nem tetszett neki a dolog, hogy  még mindig nem feküdtem le vele, de én nem vagyok ilyen.

- Három perc múlva éjfél! Gyorsan hozzátok a poharakat! – kiabálta Niall izgatottan, majd töltött mindenkinek a poharába és már számolhattunk is vissza.

- Tíz, kilenc … - egy emberként kiabált mindenki az órát nézve, boldogan. A szemek csillogtak az alkoholtól, amire a félhomály még rárakott egy lapáttal. Jó volt végre egy ilyen közegben lenni. Semmi vita, semmi veszekedés, drog vagy ilyenek.

- Kettő, egy. Boldog Új Évet! – koccintottunk egymással.

- Nem kaptam még csókot! – húzott ismét magához a barátom és ajkaink egybeforrtak. Persze megint bepróbálkozott, de továbbra is tántoríthatatlan voltam. Így kicsit durcásan, de abbahagyta, majd ismét kiment a levegőre. 

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 14. részt! Remélem tetszett! Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! A következő részt csütörtökön hozom, mert vizsgázom a héten! Köszönöm a megértéseteket! :) puszii -