9.rész -A One Direction rezidencia-

*Emma szemszöge*

Amikor odaértünk a 1D rezidenciához a lélegzetem is elakadt. Hatalmas volt az egész, mintha legalább három emeletes családi ház lenne egyben. Mindez egy hatalmas terület közepén, jól elkerítve, hogy még véletlenül se lehessen belátni. Egyszerűen nem jutottam szóhoz, csak tátott szájjal bámultam ki a kocsi ablakán, amíg Phil behajtott a srácokat követve.

- Mikor megláttam én is valahogy így reagáltam! – nevetett mellettem El, mert ő velünk jött.

- Anyáááám! – ennyit bírtam kinyögni, de közben szememet még mindig nem vettem le a házról és körülötte levő gyönyörű udvarról. Hát azt hiszem, itt arany életem lesz. Nagyon kíváncsi vagyok belül milyen az épület. Kívülről egy kacsalábon forgó palota és ahogy ismerem a srácokat, a berendezésekkel sem fukarkodtak.

Amikor végre kiszálltunk az autóból a fiúk rám néztek és a reakciómat látva megmosolyogtak. Aztán sorban megindultak a házba. Egyedül Liam tartotta be az udvariassági szabályokat és a fiúk után engedett be minket, ő jött be utoljára. A házba érve sem fogadott más látvány, mint odakint. 
Az ajtón belépve egy kis folyosón találtam magam, amiből nyílt egy ajtó jobbra a nappaliba, balra pedig a konyhába. A bútorok nagyon egyszerűek voltak és a letisztult színek domináltak mindkét helyiségben, talán pont ezért tűnt hihetetlenül fényűzőnek. A nappaliból ki lehetett menni a kertbe, ahol a terasz után egy hatalmas medence fogadott minket, körülötte mindenféle kertiparty-hoz szükséges eszközökkel.

- Na, hogy tetszik? – karolt át hátulról Louis.

- Ez gyönyörű! Meg hatalmas! – vigyorogtam.

- És a szobádat még nem is láttad! Gyere! – megragadta csuklómat és húzott a lépcső felé. Amint felérünk az emeletre a folyosó közepén találtam magamat. Mindkét irányba ajtók voltak.

- Balra van Liam, Niall és Zayn szobája, jobbra pedig Harry-é és az enyém. Illetve a tiéd is itt lesz felénk. A mi felünkön van a mosdó, az övékén meg a fürdő. Plusz lent is van egy-egy belőlük, szóval nem kell órákat várni. – mindezt szinte hadarta a bátyám és közben az új szobám felé tartottunk.

- Itt vagyunk, ez lesz a te szobád! Látod, már a neved is rajta van! – viccelődött, ugyanis az volt az ajtóra írva, hogy „tökfejű”. Egyből felismertem Lou írását.

- Szép mondhatom! – nevettem én is. Aztán benyitottam. Gyönyörű volt az egész szoba, pontosan olyan, amilyenről régebben álmodoztam. Bementem és minden bútordarabot megérintettem. Éppen a szekrénynél álltam, amikor megláttam, hogy az egyik fiók kicsit nyitva van és ruhadarab lóg ki belőle. Kijjebb húztam, hogy megnézhessem mi az.

- Ez meg mi? Mi … mit keresnek itt a ruháim? – ordítottam le szegény bátyám fejét. Ekkor toppant be anya és Phil is.

- Kicsim. Phil hétfőn már kezd Miami-ban, így holnap el kell repülnünk. Összeszedtem neked néhány ruhádat és már be is pakoltuk ide. A többiért majd hazamentek. Ne haragudj, hogy nem szóltunk, de tegnap idegesen elmentél és nem volt rá lehetőségünk. – vázolta fel a dolgot az édesanyám.

- Remek. Ismét hátba szúrtatok. És akkor ez most azt jelenti, hogy ma már nem is megyek haza? – néztem rájuk csalódottan, a könnyeimmel küszködve.

- Igen. – indult felém és megölelt. Most hagytam, hogy magához szorítson, hogy öleljen, mert mindennél jobban szükségem volt rá. Ekkor már nem küzdöttem a sós bánat ellen, hagytam, hogy a könnyeim végiggördüljenek arcomon.

*

Este 7 óra van. Anyáék már két órája elmentek, mert csomagolniuk kell. A búcsúzkodás nem volt túl hosszú, mert egyikünk sem szereti azt. Megígérte, hogy amikor csak lehet hív és emailt is küld majd.

Mióta elmentek én az új szobámba kuksolok. Az ajtót kulcsra zártam, hogy ne jöhessen be senki. Se El-el, se a bátyámmal nem akartam beszélni, utóbbi azonban mégis rávett, hogy engedjem be.

- Mit akarsz Louis?

- Csak hoztam neked valamit!

- Minek? – kérdeztem egyhangúan, hiszen most eléggé ramatyul éreztem magam.

- Ne kérdezősködj, csak ülj le! – szót fogadtam, mert nem volt kedvem vitatkozni.  – Tessék, ez a tiéd! – tolt felém egy dobozt, ami szépen be volt csomagolva, még masni is volt a tetején. Nyújtottam a kezem, hogy elveszem tőle, de amikor átkerült hozzám a hirtelen súlya miatt  majdnem ledobtam.

- Azt nem mondtad, hogy ilyen nehéz! – mondtam kicsit hangosabban, mire a bátyám csak sunyin nevetett. Aztán elkezdtem kibontani és amikor megláttam a szám tátva maradt.

- Azért kapod, hogy anyával tudj email-ezni. De igazából arra használod, amire csak szeretnéd.

- Istenem Louis! Nem kellett volna! Biztosan egy vagyon volt! – megöleltem, majd felkaptam a gépet és kirohantam a szobából.

- Eleanor nézd! Nézd mit kaptam! – kiabáltam boldogan, miközben a barátnőm felé futottam. Ő éppen a nappaliba ült a többiekkel. Először mindenki feszült arccal figyelt rám, majd mikor felmutattam a laptopot elkezdtek mosolyogni.

Az este folyamán Liam segített beüzemelni a gépet, illetve megmutatta, hogy tudom vele fogni a srácok wifi-jét, hogy tudjak internetezni. Meg kell mondjam, Liam egy számítógép zseni. Aztán kilenc óra magasságában elmentem fürdeni, majd bebújtam az ágyba és újra laptopoztam. 
Bár kicsit már jobb a kedvem, azért már most hiányzik anya és Phil is. Éppen a twitteremet néztem, amikor jelezte a gép, hogy kaptam egy privát emailt. Megnyitottam és egy skype cím állt benne. Ismeretlentől volt a feladó, de kíváncsi voltam, úgyhogy egyből felvettem az illetőt. Még rá se tudtam írni, de ő már kamera felkérést indított. Gondoltam baj nem lehet belőle és elfogadtam, bár a sajátomat nem kapcsoltam be. Először nem láttam semmit csak az üres ágyát, aztán megjelent ő is a képben. Eléggé meglepődtem, mikor mosolygott és integetett nekem. Írta, hogy kapcsoljam be én is a kamerámat és mivel már tudtam ki ő, így tettem.

- Szia Zayn. – mondtam hangosan, mert már hang hívást is kaptam.

- Szia Emma. – nevem olyan édesen csengett szájából, mint még soha.

- Miért akarsz velem skype-olni mikor csak 3 szobával vagy arrébb?

- Hát tudod, reggel beszélt velem a bátyád, mert félt. Ezért gondoltam jobb, ha nem megyek át. – arcomról egy pillanatra lefagyott a mosoly, hiszen a bátyám mondta, hogy szerezzek barátokat és most meg pont ő lép közbe.

- És mi van akkor, hogyha én megyek át? Az már nem tiltott? – válaszoltam kicsit kacéran, de azért visszafogtam magam nehogy félreértse a dolgot.

- Végül is, arról nem volt szó, hogy te nem jöhetsz a közelembe. – szája a felismerés után féloldalas mosolyra húzódott, melynek láttán én egy kicsit elpirultam.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 9. részt! Remélem tetszett! Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm! És  köszönöm nektek a több, mint 3600 oldalmegjelenítést! A következő részt csütörtökön hozom! :) -