8.rész -Egy éjszaka Zayn-el-

Az este folyamán Eleanor és Louis is volt nálam bocsánatot kérni és beszélgetni, és legnagyobb meglepetésemre Liam is feljött nyugtatgatni. Részben sikerült is neki. Ma mindenki itt tölti az éjszakát, szóval nem kellett búcsúzkodással foglalkozni – na nem mintha lementem volna. Próbáltam elaludni, de nem nagyon jött álom a szememre, csak bámultam magam elé. Aztán úgy hajnali egy óra magasságában hallottam, ahogy nyitódik az ajtóm. Óvatosan meglestem, hogy ki az, mert akkor még nem beszélt.

- Emma! Alszol már? – suttogott az illető.

- Szia Zayn! Hát te?

- Csak régen beszélgettünk és gondoltam …

- Ilyenkor? – nem hagytam, hogy befejezze a mondatot, úgyis tudtam mit akar.

- Akkor majd holnap! Jó éjt! – és már csukta be az ajtót, de én kicsit hangosabban utána szóltam. 
- Ne menj! Beszélgessünk! – kérleltem, bár nem kellett túl sokáig. 

Bejött, becsukta maga után az ajtót. Felemeltem a takarómat és mutattam neki, hogy jöjjön mellém, aztán befészkelte magát és elkezdtünk beszélgetni. Közben még megdicsérte a szobámat. Az első téma természetesen az este történtek voltak, de ezt nagyjából fél óra alatt ki is tárgyaltuk, szóval jöhetett más. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy azon kaptuk magunkat, hogy hajnali ötöt mutat az óra. De ez nem érdekelt minket, mert nem voltunk álmosak, így újabb témába kezdtünk bele. Azaz Zayn kezdeményezte.

- És amúgy van most barátod? – kérdezte kicsit szégyenlősen. Még sosem láttam ilyennek. Némi habozás után válaszoltam csak neki, bár egyértelmű volt a válasz.

- Nincs. Még keresem az igazit! – kicsit viccelődtem, hiszen még csak 17 éves vagyok.

- Igen? És hogy képzeled el őt? – kérdése eléggé meglepett. Arca nagy mosolyra húzódott.

- Külsőleg vagy belsőleg?

- Mindkettő.

- Hát … - nem tudtam mit mondjak, hiszen külsőleg teljes mértékben őt mondanám, de a belső értékei egyáltalán nem szimpatikusak. Legalábbis ez a csajozós, mindenkit hülyítek énje nem.

- Most ugye gondoltál valakire?! Szóval akkor van, aki tetszik neked. – jelentette ki és arca ismét szomorúvá vált. Egyáltalán nem értettem ezt a viselkedését, mit érdekli őt, hogy nekem bejön-e valaki vagy sem?! Amúgy meg ha tudná, hogy éppen rá gondoltam és pontosan ő tetszik nekem …

- Legyen magasabb, mint én. Bár ez nem nehéz ugye, mivel csak 160 centi vagyok. – viccelődtem, s ezzel újra mosolyt csaltam arcára. – Általában a sötétebb hajúak jönnek be, de ez persze nem jelent semmit. – próbáltam menteni a dolgot. – Legyen szép nagy mosolya. Legyen vicces, szeressen, lehessen vele beszélgetni, legyen hűséges és ami a legfontosabb: ŐSZINTESÉG. – csak úgy dőltek belőlem a szavak.

Miután végigmondtam a dolgokat felpillantottam Zayn arcára, hogy lássam a reakcióit és tekintetem megakadt az övén. Gyönyörű szemei vannak. Csak néztünk egymást, majd egy kis idő után észrevettem, hogy arcával közeledik felém. El akartam kapni tekintetemet, de nem tudtam. Teljesen elvesztem szemében. Már éreztem hűvös leheletét arcomon, amikor végre erőt vettem magamon és sikerült kiszabadulnom rabságából.

- Ááááá! – műásítottam egyet. – Én elálmosodtam. Mi lenne, ha aludnánk? – vetettem fel gyorsan az ötletet, hogy tereljem ezt a dolgot.

- Én is álmos vagyok kicsit. Visszamegyek a szobámba. Jó éjt! – köszönt el kicsit csalódottan.

Miután egyedül maradtam a szobámban ismét egy fura érzés fogott el, hogy talán mégis érzek valamit Zayn iránt. De akkor sem dőlhetek be neki. Nem akarok én is csak egy trófea lenni. El kell fojtanom magamban a vonzódást. De nehéz lesz, ha egyszer vele fogok lakni. Na igen, megint itt lyukadtam ki. Inkább megpróbálok aludni és majd később gondolkodom ezen még. Nagyjából fél óra után sikerült is álomba merülnöm.

2011.06.19.

Álmomból a bátyám keltett fel úgy, hogy rázogatta a testem és közben a nevemet mondta.

- Mi az? – kérdeztem kómásan.

- Baj van? Nem érzed jól magad? – aggódott.

- Nincs semmi bajom, nem értem miért kérdezed. – nyögdécseltem a szavakat és szemem még mindig csak apró résnyire volt nyitva.

- Már dél van Em! Nem szoktál ilyen sokáig aludni. – nagy nehezen felültem, megdörzsöltem kicsit a szememet, hogy jobban ki tudjam nyitni. Ekkor láttam csak meg, hogy El is itt van a szobában.

- Zayn-el reggel 6-ig beszélgettünk, szóval el vagyok csúszva az idővel. De tudod bátyus, nekem elég hat óra alvás is, szóval máskor is nyugodtan kelts fel. – mérgelődtem, mert utálom mikor felkeltenek.

- Jól van. Nem tudtam, hogy Zayn-el ennyire jóba vagytok. – mondta nekem, de közbe Eleanor-ra nézett kérdőn. Ő csak meghúzta a vállát, majd Louis felállt és kisétált a szobából, El pedig odajött hozzám.

- Tetszik neked?

- Ki? – nem vettem a lapot, mert még csak néhány perce keltem.

- Hát Zayn.

- Nem. – egyből rávágtam, és éreztem, ahogy elpirulok.

- Tudod, hogy nekem elmondhatod. – mosolygott rám, hiszen tudta, hogy hazudok.

- Igazából úgy érzem, amikor vele vagyok nincs más. Teljesen elvarázsol a puszta jelenlétével. És annyira kedves velem, meg érdeklődő, meg … - nem fejeztem be a mondatot, mert nem akartam elmondani neki a majdnem csókot. – De nem akarok az egyik trófeája lenni, szóval teljesen mindegy, hogy mit érzek.

*Louis szemszöge*

Miután a húgom elmondta, hogy reggelig beszélgetett Zayn-el eléggé ideges lettem. Legszívesebben egyből felkelteném Zayn-t is és kiherélném, de inkább lenyugszom és ha felkelt higgadtan beszélek majd vele.

Ez délután kettő körül be is következett. Miután megebédeltünk félrehívtam, hogy beszélgessünk.

- Hallottam, hogy milyen jóba lettél a húgommal!

- Igen. Miért, baj?

- Nem. Csak nem akarom, hogy hülyítsd őt is, mint a többieket. Tudod, hogy min ment keresztül. Segítenünk kell nem belé döfni még párat.

- Mért hülyíteném? Nem értem haver!

- Szóval akkor nem nyomulsz rá? – néztem rá szúrós szemekkel.

- Hát, az tény, hogy gyönyörű és nagyon tetszik nekem mind külsőleg, mind belsőleg, de ha nem akarod, nem lépek.

- Én azt nem akarom, hogy kihasználd. Már pedig az utóbbi időben csak ezt tetted a lányokkal. Csak akkor engedlek a közelébe, ha megváltozol.

- Ezt nem ígérhetem meg ... akkor távol tartom magam tőle.

- Köszönöm!

Most hogy ezt megbeszéltük Zayn-el, indulhattunk Londonba. Az újonnan vásárolt, a srácokkal közös házunkba megyünk. Mindenki jön, hogy megmutathassuk nekik, plusz Em is megismerje hova fog költözni hamarosan. Remélem, ha meglátja a házat, akkor már nem fog ennyire durcázni.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 8. részt! Remélem tetszett! Kérlek, írd le véleményedet a fent olvasottakról és pipálj! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm! A következő részt hétfőn hozom! :) És köszönöm nektek a több, mint 3000 oldalmegjelenítést és a 19 feliratkozást is! Szuperek vagytok!!! Illetve kaptam még egy díjat! Köszönöm! ♥  xx -