7.rész -Stúdiózás, hátba szúrás-

2011.02.01.

Február elseje, kedd van. Ma a fiúknak ismét a stúdióba kell menniük, hogy dalokat vegyenek fel az albumra és mondták, hogy menjek én is. Szóval a napom a srácokkal töltöm. Öt perce keltett a bátyám, hogy egy órám van elkészülni és utána indulunk. Gyorsan kipattantam az ágyból, letusoltam, felöltöztem. A hajamat lazán felkötöttem, sminket nem raktam, majd lementem a konyhába, hogy bekapjak pár falatot.

- Jó reggelt! – köszöntem Eleanor-nak, aki éppen narancslevet kortyolgatott. Visszaköszönt, majd leültem mellé. - Te is jössz a stúdióba?

- Igen. Remélem nem baj?

- Nem dehogyis. Legalább jobban megismerhetjük egymást. – mosolyogtam rá. Teljes mértékben úgy gondolom, hogy El egy nagyon kedves lány és jóba leszünk. De az még mindig zavar, hogy elveszi a bátyám minden szabadidejét. Bár ezt most nem érzem, hogy ideiglenesen vele lakom, de mi lesz, ha hazamegyek? Nem fogom látni, mert folyton a barátnőjével lesz? Mellesleg, ma már megyek haza.

Megittuk a reggeli vitaminbombánkat és indultunk is. Mikor odaértünk már mindenki ott volt kivétel Zayn. Ezért még kint várakoztunk az előtérbe, ahol anno először találkoztam velük. A srácok elvoltak, átbeszélték a dolgokat El és én az ablaknál álltunk, de nem szóltunk egymáshoz. Valami arra késztett, hogy látni akarom Zayn-t, ezért folyton az ablakon bámultam ki. Aztán egyszer csak megláttam, amint egy autó megáll és ő száll ki belőle. Arcom akaratlanul is mosolyra húzódott, de abban a pillanatba le is fagytam. Zayn után egy csaj szállt ki az autóból. Adtak egymásnak egy csókot, a lány visszaszállt és elhajtott. A gyomrom kicsit összeszorult a jelenet láttán. Pedig már azt hittem, talán … hogy esetleg … de nagy valószínűséggel csak azért ilyen rendes velem, mert a haverjának a húga vagyok.

Aztán felért ő is. Mindenki lelkesen köszöntötte, csak én nem. Majd a srácok bevonultak a stúdióba, mi pedig csak az üveg másik feléről figyeltük őket. Nagyon jó dalokat vettek fel, de azt mondták, hogy ezek közül majd még szelektálnak. El egész végig Louis-t figyelte vagy telefonozott, én pedig próbáltam nem Zayn-t bámulni, de nem nagyon sikerült. Egyszerűen csodálatos hangja van, persze a többieknek is, csak valahogy Zayn-é fogott meg a legjobban. Úgy alakult, hogy Eelanor-ral nem beszélgettünk egy "ez jó" és "ez tetszik"-nél többet, de úgyis lesz még rá lehetőségünk. Délután 3 körül végeztek erre a napra a srácok, így ismét szétszéledtünk. Louis, Eleanor, Niall és én egy étterembe mentünk ebédelni. Igaz, már egy ideje elmúlt az ebédidő, de hát csak most jutottunk el idáig. Nagyjából 5 óra felé Louis lakásán voltunk, Niall hazaugrott valamiért. Én még összeszedtem a cuccaimat, mert hamarosan indulok haza. Fél 6 körül aztán csengettek. A fiúk jöttek át elbúcsúzni tőlem. Nagyon rendese volt ez tőlük. Aztán a bátyámmal kocsiba ültünk és elindultunk, hogy újra otthon legyek … EGYEDÜL.

2011.06.18.

Három és fél hónap telt el azóta, hogy a bátyámnál töltöttem két teljes napot. Azóta sok minden megváltozott. Anya már vigyáz rám a nap minden percében, úgyhogy visszament dolgozni. A srácok az X Factor turnéján voltak, közben pedig gőzerővel dolgoznak az albumukon. Én pedig összebarátkoztam Eleanor-al, aki mára már a legjobb barátnőmmé vált. Anyával megbeszéltük, hogy szeptembertől folytatom az iskolát magántanulóként. De egy valami még hiányzik az életemből. A SZERELEM.

Úgy hiszem, a Zayn iránti vonzalmam csak egy fellángolás volt vagy talán még az sem. Csupán hosszú ideje nem volt egy férfi sem olyan kedves velem, és nem érdeklődött senki irántam úgy, mint ő. Persze a bátyámon kívül, mert ő mindig ott volt velem. Ezért érezhettem azokat a dolgokat, amikről magam sem tudom mik voltak. De ettől még nem vonom vissza azt a kijelentésemet, hogy ő egy nagyon helyes és vonzó srác. Csak hát a viselkedése …

Három hónapja nem találkoztam velük, csak a bátyámmal néha és olyankor mesélte, hogy Harry-vel és Zayn-el nagyon elszaladt a ló. Minden nap másik lánnyal vannak, csak a csajozás érdekli őket. Liam-nek barátnője lett, valami táncos lány, csak ennyit tudok róla. Niall maradt csak ugyan az a kedves, folyton éhes írmanó, aki volt.

Most szombat van és anya már sürög-forog a konyhában kora reggel óta, ugyanis ma vendégeink lesznek. Jön az egész banda, plusz Liam barátnője, Eleanor és Phil is. Ez amolyan „rég láttalak mi újság veled” este lesz.

*

Este fél 7 van. Már minden kész: tökéletesen megterítve, az étel még meleg. Phil már itt van, mert segített nekünk néhány dologban, én pedig még mindig nem döntöttem el, hogy mit vegyek fel. De sürget az idő – mindjárt megérkeznek a többiek – szóval választanom kell.

Végül egy pink színű sort mellett döntöttem egy fehér 'PARIS' feliratú pólóval és a nadrággal megegyező színű tornacipővel. Még egy kicsit megigazítottam a hajamat és kész is voltam.

18:50 – csengetnek.

Én nyitom az ajtót. Louis áll elől El-el, mögöttük pedig a többi jómadár. A bátyám azért csengetett, mert anya kiadta neki utasításba, hogy ma szigorúan csak mint vendég van itthon. Üdvözöltem mindenkit puszival, majd helyet foglaltunk a nappaliba. Liam bemutatta Danielle-t a barátnőjét, kicsit beszélgettünk velük. Dani nagyon kedves és szimpatikus lány, ráadásul táncol. Ez azért fontos, mert az én szívemhez is közel áll a tánc.

- Na gyerekek! Nem vagytok éhesek? – szólt anya.

- Dehogynem! – pattant fel Niall nem meglepő módon, ezért mindenkiből előtört a nevetés és így mentünk át a konyhába.

Miután megvacsoráztunk kimentünk a kertbe és tüzet gyújtottunk az arra kijelölt helyre, mert a bátyám kitalálta, hogy csináljunk úgy, mintha táborba lennék és persze mindenkinek tetszett az ötlet. Amíg mi a tűz körül ültünk és beszélgettünk meg énekelgettünk, addig anya és Phil odabent takarítottak. Louis már vagy 10 perce bement, hogy megnézze hogy állnak, így gondoltam én is bemegyek és lecsekkolom őket, de meghallottam egy beszélgetést.

- Mikor akarod végre elmondani Em-nek? Már nem húzhatod sokáig! – kérdezte a bátyám anyától.

- Egyszerűen nem vett rá még a lélek! Félek … egyszerűen nem tudom, hogy fogja fogadni, hogy elmegyek.

- Micsoda? Elmész? Hova? – léptem oda hozzájuk, mikor meghallottam, hogy mire készül.

- Emma, kicsim! Mióta állsz itt? – anya rémült arcot vágott.

- Épp elég ideje ahhoz, hogy eleget halljak. – dühöngtem.

- Én … én el akartam mondani, csak … csak … ne haragudj rám! – dadogott, majd elindult felém, hogy megöleljen, de kitértem az útjából.

- Miért mész el? És velem mi lesz? Itt hagysz egyedül? – kérdeztem.

- Phil máshol kapott munkát … Mimami-ban és odaköltözünk, de nem maradsz egyedül. Már mindent elterveztem. Mész a bátyádhoz, azaz a One Direction villába. A srácok is már beleegyeztek.

- Micsoda? Mindenki tudja csak én nem? – ezeket a szavakat már ordítottam, majd felrohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót.

Nagyon ideges voltam és csalódott. Úgy éreztem, ismét kijátszottak, hátba szúrtak és a legrosszabb, hogy mindenki benne volt. Még Eleanor is. Nem a világ vége, hogy az egyetlen szülőm, aki törődik velem elmegy és a bátyámra meg a haverjaira hagy, csak az fáj, hogy nem mondta el. Mert fél. De mitől? Attól, hogy visszaesem bánatomba? Ennél azért több eszem van. Nyugodtan elmondhatta volna …

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 7. részt! Remélem tetszett! Kérlek, írd le véleményedet a fent olvasottakról és pipálj! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm! A következő részt hétvégén kapjátok, mert a héten vizsgázom! Remélem megértitek! :) -