4.rész -A nyers igazság-

2011.01.31.

Másnap reggel fél 10-kor ébredtem boldogan. Az előre becsomagolt ruháim között kezdtem kutatni, és egy lazább a szett mellett döntöttem.

Miután felöltöztem, elindultam mosakodni, s ekkor eszembe jutott az éjszakai dolog. Máris nem voltam annyira vidám, de még ez sem vehette el a kedvem. Mosakodás közben végig azon gondolkodtam, hogy hosszú idő után végre máshol töltöttem a napom, és hogy ha felületesen is, de új ismeretségekre tettem szert. Ez ismét boldogsággal töltötte el szívemet. Bár új barátaim még nincsenek és a félelmeimet sem sikerült legyőznöm, de már haladok.

Épp indultam volna le a konyhába, amikor a bátyám jött velem szemben.

- Jó reggelt, húgi! Hogy aludtál? – nyomott egy puszit a homlokomra.

- Neked is! Nagyon jól! – mosolyogtam folyamatosan.

- Látom jó kedvedben vagy. Csak nehogy elmúljon! Em … - nézett rám aggódó tekintettel. – Harry elmondta, hogy mi volt az éjszaka. Ugye nem akarsz tőle semmit?

- Dehogyis. – egy percig sem gondolkodtam a válaszon annyira egyértelmű volt. – Teljesen véletlen volt az egész. Nem öltöztem fel, mert nem számítottam rá, hogy akárki is kint lesz éjszaka 2-kor.

- Akkor megnyugodtam. Ja, amúgy remélem nem bánod, de átjönnek ma a srácok. Tudod, hétfőnként minding nálunk kezdődik a nap.

- Nem baj, ne viccelj. Miattam ne forgassátok fel a hagyományaitokat. – kacsintottam neki, aztán elindultam le. Félúton azonban visszafordultam.

- Amúgy mit lehet enni? Farkaséhes vagyok. – ezt jelezte is a gyomrom, mert egy hatalmasat korgott és persze jó hangosan. A hátam mögül valaki hangos nevetésbe tört k i. Azt hittem meghalok az ijedségtől. Megfordultam és ki más lett volna, mint Harry.

- Basszus! Megijesztettél! – kiabáltam rá.

- Megint! – kacsintott egyet, majd még jobban nevetett.

- Na jó, Hazz. Ezt fejezd be! Sehogy sem fogod tudni elcsavarni a húgom fejét, mert egyáltalán nem érdekled. Szóval menj és sütögess tovább Niall-nek! – tört ki hangosan Lou. Mi köpni-nyelni nem tudtunk. Harry már egyáltalán nem nevetett, arcvonásai teljsen kisimultak és csak kapkodta pillantásait köztem és a bátyám között. Én sem tudtam mit csinálni, a legjobb, amit tehettem, hogy a bátyámat bámulom. Harry-re rá sem mertem nézni, bár teljesen igaza volt Lou-nak: nem érdekel és nem is fog soha ez a göndörkés itt.

A nagyjából egy perces sokk után Harry elindult a konyhába, én pedig vissza az ideiglenes szobámba, mert nem akartam most egy légtérbe lenni vele. De Louis megállított.

- Várj Em! Ne haragudj, de elég jól ismerem Harold-ot! Tudom, hogy tetszel neki és hidd el, jobb volt még így az elején tisztázni a dolgokat. Főleg, hogyha tényleg úgy gondolod, ahogy mondtad. És én csak féltelek. – Bátyám félig bocsánatkérő, félig pedig választ váró tekintettel nézett rám.

- Teljes mértékben úgy gondolom, ahogy mondtam. – közelebb léptem és megöleltem. – Bízom benned bátyó, és ha te így akartad tudatni vele, akkor ez volt a helyes. De még mindig nem értem … - léptem el tőle -, hogy hogy érdeklődhet irántam, mikor még csak egy napja ismer és hogy ezt te honnan tudod?!

- Jaj Em! Ő nem tegnap óta ismert téged, vagyis közvetetten nem. Tudod, anyán kívül csak vele tudtam beszélni rólad, látott képeket és ő tartotta bennem a lelket. Már mondtam, hogy ő a legjobb barátom. – monológját nem tudta befejezni, mert csengettek.

- Figyelj! Még azt akartam mondani, hogy jön Eleanor is. Ne gonoszkodj vele, okés?

- Remek! – fintorogtam egyet, majd bólintottam, hogy értettem a kérését. Aztán Louis leviharzott ajtót nyitni.

Most valamiért örültem, hogy a banda átjön, mert nem volta alkalmam megismerni őket. Csak bemutatkoztunk, ők felvették a dalt, majd mindenki szétszéledt. Be kell ismernem, hogy első látásra tényleg nem olyan rosszak, mint eddig hittem. Látszólag jó fejek, a bátyámnak ismét igaza volt. Esélyt kell adnom nekik.

Lementem hát én is, üdvözöltem őket egy „sziasztok”-kal, majd a konyhába mentem a hűtőhöz. Harry szerencsére nem volt ott, mert a srácokkal pacsizott, így nyugodtam vettem ki a reggelimet és kezdtem el azt fogyasztani. Idő közben Niall és Zayn leültek mellém. A szőkeség szintén enni kezdett, a zselézett hajú pedig kávét szürcsölt. Egyáltalán nem zavart a jelenlétük, nyugodtan folytattam tovább az evést. Vagy két-három percig ülhettünk néma csendben, amikor Zayn megszólalt.

- Nahát! Ilyet még nem láttam! – nézett rám. Mivel tele volt a szám, szemeimet kicsit nagyobbra nyitottam jelezvén, hogy folytassa. – Hogy egy lány zavartalanul folytassa a kajálást akkor, amikor két srác ül körülötte. – mosolygott rám kedvesen. – Ez tetszik. – száját féloldalas mosolyra húzta és ez még jóképűbbé tette.

- Többször mosolyoghatnál így, tetszik. – vágtam vissza neki és eredményesen. A meglepetéstől szemei kikerekedtek, teste ledermedt és mereven nézett rám. Én szemébe néztem és azt hittem elveszek bennük. Gyönyörű, csoki barna írisze csillogott. Aztán elnevettem magam.

- Nem nagyon vagy hozzászokva, hogy „visszaszólnak”, ugye? – ujjaimmal mutogattam az idézőjelet.

- Hát, nem nagyon! – szólt közbe a még mindig mellettem evő Niall. Jesszus ég, teljesen elfelejtettem szegényt … hogy ő is itt van. Ezért ránéztem és egy mosolyt küldtem felé. Majd szó nélkül beraktam a mosogatógépbe a piszkos edényeket és bementem a nappaliba a többiekhez. Liam és Louis éppen egy komoly témáról vitatkoztak, azaz arról, hogy melyik egészségesebb a sárgarépa vagy az alma. Harry pedig csak figyelte őket és közben szemeit forgatta. Úgy gondoltam, meg kéne beszélnünk az előbb történteket, úgyhogy nagy levegőt vettem és félrehívtam az emeletre.

- Figyelj Harry! Igaz még nem nagyon ismerlek, de amennyit megtudtam rólad, te egy rendes srác vagy! És nem akarlak megbántani, de a bátyám igazat mondott! Csak szerettem volna, ha tőlem is hallod az igazságot!

- Semmi baj! Megértem! Ha nem, hát nem! Nem fogok semmit erőltetni! Amúgy sem biztos, hogy szerencsés lenne a legjobb barátomnak - aki egyben a munkatársam is – a húgával járnom. És most hogy ezt így megbeszéltük, bocsi, de rendet kell tennem a két L között.

Harry fogta magát és visszament a nappaliba. Eléggé megbántott fejjel hagyott itt, de hát nem tehetek róla, hogy nem vonzódom hozzá. Barátok esetleg majd lehetünk a későbbiekben, de semmi több. Remélem, egyszer majd túlteszi ezen magát. Amúgy is, szerintem csak az újdonság erejével hatok rá, nem hiszem, hogy ez igazi vonzalom lenne a részéről, hiszen nem is ismer.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 4. részt! Remélem tetszett! Kérlek, írd le véleményedet a fent olvasottakról és pipálj! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Ha tetszik iratkozz fel és pipálj! Köszönöm! :) A következő részt hétfőn hozom! -