12.rész -Örülök, hogy ilyen testvérem van!-

Hajnalban csurom vizesen, átfázva ébredtem fel. Nem szándékosan aludtam el, egyszerűen csak elnyomott az álom. Nagy nehezen feltápászkodtam, de végtagjaim eléggé fájtak, hiszen több órán át ültem egy helyben, egy eléggé kellemetlen pozícióban. Cipőmmel a kezemben indultam meg a fő út felé abban reménykedve, hogy valaki lesz az utcán, aki által telefonálhatok. Sajnos ez nem jött össze, csupán néhány autó hajtott el mellettem, s a sofőrök még csak pillantásra sem méltattak. Így elindultam reményeim szerint a belváros felé, hátha ott akad valaki, aki hajlandó segíteni. Esetleg még a bátyámmal is összefuthatok, hiszen teljesen biztos vagyok benne, hogy keres. Fél órás séta után aztán egy fekete telepjáró állt meg mellett. Eléggé féltem, ugyanis a filmekben ennek nem szokott jó vége lenni, de most nem érdekelt semmit.

- Emma!  Végre megtaláltalak! – szállt ki a kocsiból Paul és besegített az anyós ülésre. – Jézusom! Csurom víz vagy! – a kocsi hátuljából előkotort egy nagyobb törölközőt, aztán elhajtottunk.

- Köszönöm! – suttogtam, hiszen annyira fáztam, hogy alig jött ki hang a torkomon, ráadásul az autóban lévő meleg eléggé elnyomott, így pár pillanat múlva ismét elaludtam.

*

Szememet résnyire nyitottam és nem láttam semmit. Sötét volt. És meleg. Kezem végighúztam a puha textilen és egy mélyet szippantottam a levegőbe. Ekkor esett le, hogy már biztonságban vagyok otthon. Felültem az ágyamon és egy percig csak füleltem. Sutyorgást hallottam kintről. Mintha a bátyám hangját hallanám.

– Louis? – szóltam éppen elég hangosan ahhoz, hogy meghallja, mert már nyitott is be.

– Emma! Te ébren vagy? – néhány másodpercig csak állt ott várva reakciómat, majd sietősen jött felém és megölelt. – Annyira örülök, hogy jól vagy! Többet ne csinálj ilyet jó? Csak szólj, ha baj van és én elintézem!

– Jó jó! – nevettem kicsit, majd én is megöleltem. Érezvén, hogy nincs bajom és még kicsit vigyorgok is, egyből elkezdett hülyéskedni. De végül megszakítottam az önfeledt nevetgélésünket.

– Zayn? – arcom komorrá vált.

– Nappaliban. Várja, hogy felébredj. Nagyon megbánta, amit tett. – testem akaratlanul is megfeszült – De ha nem akarsz, nem kell vele beszélned! – csak bólintottam. Aztán Louis újra nevetni kezdett, ugyanis gyomrom jelzett, hogy sürgősen táplálékra lenne szüksége.

– Mindjárt hozok valami kaját.  Pihenj csak! – simította meg arcomat, majd kiment és becsukta maga mögött az ajtót.

Tíz perc múlva nagy kiabálásra lettem figyelmes és a hangok egyre közelebbről jöttek. Gyorsan odafutottam az ajtóhoz és fülelni kezdtem.

– Nem akar veled beszélni! – hallottam bátyám hangját.

– De beszélnem kell vele! Bocsánatot kell kérnem! – erősködött Zayn.

– Haver, maradj el! Értsd meg, nem akar veled beszélni! Gyere! – ott volt Liam és Harry is.

– De ti ezt nem értitek, tapló voltam, beszél … - a hangok egyre elhalkultak és még időben elkaptam  fejemet az ajtótól, mert a bátyám már nyitott be.

– Ugye nem csinál magával semmit? – kérdeztem aggódóan.

– Ő bántott téged és akkor még te félted? Emma! Ugye nem? – Louis arca kissé megfeszült, de szemöldökét azért fel tudta húzni.

– Nem, dehogyis. De attól még nem akarom, hogy miattam legyen valami baja. – tereltem a témát, miközben elkezdtem fogyasztani amit kaptam.

– Mi az, hogy miattad? – húzta össze szemöldökét.

– Tudod, azért történt ez az egész, mert kértem a buliba egy pohár vodka narancsot. – sütöttem le szememet, eléggé szégyelltem magam.

– De te nem is iszol.

– Pont ez az. A múlt miatt nem iszom, mert félek … mert egyszerűen nem tudok tovább lépni. De úgy gondoltam, ha ezt megiszom hátha sikerül egy lépést tennem a felejtés irányába. Aztán nem sikerült és ott hagytam a pultnál a teli poharat.

– De hogy kerül a képbe Zayn?

– Ajjj. – sóhajtottam egy nagyot. – Miután otthagytam a piát felmentem Zayn-hez, mert egyedül volt és Niall is eltűnt mellőlem. Aztán a pincér fiú utánam hozta a poharat, olyan indokkal, hogy otthagytam és közben rám nyomult. Zayn elküldte, amiért hálás vagyok. De utána bepöccent és számon kért, hogy tényleg én rendeltem-e az italt. Aztán mikor válaszul lehúztam a folyadékot és el akartam menni, megragadta a csuklómat. A többit pedig már tudod. Én úgy sajnálom, Lou. Nem akartam rosszat.

– Jaj dehogyis. Megértelek húgi. De tudnod kell valamit. – emelte fel a fejemet. – Szóval, mielőtt elmentünk bulizni beszéltem a fiúkkal, hogy ne hagyjanak téged inni. Bár tudtam, hogy nem fogsz, azért a biztonság kedvéért, meg hogy ne is kínáljanak. És Zayn ezért reagálhatott így, csak egy kicsit túlzásba esett. Sajnálom Em! – némi habozás után válaszoltam csak neki, bár rögtön tudtam, hogy egyáltalán nem haragszom rá.

– Ugyan! Ilyen ez a testvér dolog, védeni kell a másikat! – öleltem meg szorosan. – Örülök, hogy ilyen testvérem van! – adtam hangot gondolataimnak.

– Szeretlek húgi!

– Én is szeretlek bátyókám! És köszönöm a vacsit! Vagy reggelit, vagy mit! – nevettem és ismét egyedül maradtam szobámba. Az étel szép lassan elfogyott tányéromról, amikor is elkezdtem érezni sajgó csuklómat. Féltem megnézni milyen lehet a kötés alatt, de közben kíváncsi is voltam. Így kimentem a fürdőbe, hogy majd ott rápillantok és bevizezem újra a ruhát.

Szép halkan kibattyogtam a mosdóba, majd ott letekertem kezemről az anyagot. Azt hittem mentem elájulok a látványtól. Bal csuklóm egy nagyjából öt centis csíkban a lila, a piros és a kék színeiben pompázott. Jobb kezem mutatóujjával óvatosan végighúztam a bántott helyen a bőrömet és még erre az apró érintésre is nagyon érzékeny volt. Akaratlanul is elhagyta számat egy apró sziszegés. Próbáltam halk lenni, hogy ne tudják meg, hogy itt vagyok, nem akartam senkivel beszélni. Egy nagy sóhaj után belenéztem a tükörbe és csak bámultam magam benne. A fejem nagyon nyúzott volt és csak most tűnt fel, hogy nem abban a ruhában vagyok, mint amiben buliztam. Remélem El öltöztetett át. Ilyen gondolatok jártak a fejemben, mire egy kicsit elmosolyodtam, hogy most ez a legnagyobb bajom. Aztán bevizeztem a ruhát és már tekertem volna rá a kezemre, amikor az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Megláttam Zayn-t, ahogy ott áll és akaratlanul is egy kicsit hátráltam, az arcomról most csak a félelmet lehetett leolvasni, pedig egyáltalán nem így éreztem.

– Ne félj, kérlek! Nem bántalak! – ismét ugyan az a Zayn nézett velem szembe, akivel eddig teljesen jól elvoltam. – Ne haragudj rám! Nem akartalak bántani! – szemével egész végig a kezemet bámulta, valószínűleg ő is csak most látta először mit tett velem.

– Meggyógyul! – csak ennyit bírtam neki mondani. Egyszerűen nem jöttek a szavak a számra. Nem tudtam mit felelhetnék neki. Azt, hogy nem haragszom? Ez pontosan így van. Azt,  hogy megértem? Ez is így van.

– Kérlek, nagyon szépen kérlek, ne haragudj rám! – lépett közelebb – Egy nagy barom voltam és ... csak ne haragudj!

– Zayn! Én nem haragszom rád! Csak … csalódtam benned! – mondtam végül és vártam reakcióját. Először valamin elgondolkodott, aztán megszólalt.

– Elfogadsz tőlem egy engesztelő vacsit?

– Nem is tudom. – húztam egy kicsit az idegeit, bár mindezek ellenére tudtam a választ – Jó, legyen. – szemei csillogni kezdtek az örömtől engem pedig valami jóleső melegség fogott el. Nem tudom miért, de nem haragudtam rá. Talán mert részben én tehetek róla, hogy így viselkedett.

– Szuper! Akkor holnap este 7-re készülj el! Most megyek aludni, jó éjt! – még levegőt sem tudtam venni, de ő már elhadarta ezeket és hipp-hopp egyedül maradtam. A ruhát ismét bevizeztem, majd betekertem a kezem és visszafeküdtem, hogy én is aludhassak. Bár végigszundítottam szinte az egész napot, mégis úgy éreztem, hogy még mindig a fáradtság uralkodik rajtam, így könnyedén álomba tudtam merülni.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 1. részt! Remélem tetszett! Kérlek írj kommentet, és ne félj bővebben kifejteni véleményedet a fent olvasottakról vagy esetleg a jövőről! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! 
Tervezem az új blog nyitását júniusban, természetesen 1D-s sztorival! Megköszönném, ha benéznétek oda is (kint a bevezető) és ha tetszik, komizzatok, pipáljatok vagy akár iratkozzatok fel! :) --> People who change my life (fejléc még nincs, de már készül)! 
Köszönöm a több, mint 5300 látogatást! A következő részt hétfőn hozom! :) puszii -