3.rész -Ismerjétek meg a húgomat-

- Em. Anyával megbeszéltem, hogyha szeretnél, akkor nálam aludhatsz ma.

- Tényleg? Benne vagyok! – csillantak fel a szemeim.

- Király. Nemsokára viszont el kell mennem a stúdióba, ma vesszük fel az első dalt. Nincs kedved velem jönni?

- Végül is…mi mást csinálhatnék egyedül? De várj! Ott lesznek a többiek is? Mármint a fiúk.

- Persze, nem egyszemélyes banda vagyok. – viccelődött már, de tudtam, hogy nem úszom meg később a beszélgetést.

- Hát nem is tudom. Lehet nem állok én még erre készen Lou. – sütöttem le a szemem.

-  Dehogynem! Mindegyikőjük jó fej, nem lesz baj. Már régóta meg szeretnének veled ismerkedni. – erre a mondatra a fejem felkaptam.

- Tehát beszéltél nekik rólam? – csodálkoztam.

- Miért, nem kellett volna? – arcáról letörölte a vigyort, mert már tudta, hogy mire gondolok.

- Azt hittem nem … vagyis hogy szégye … szóval érted. – dadogtam össze vissza, mert tudtam, hogy még a gondolata is rossz annak, hogy pont a saját bátyám tagadna le. Hiszen ő olyan jó ember és mindig ott volt mellettem. Aztán próbáltam kivágni magam. - Meg amúgy sem tartozik senki másra.

- Ne butáskodj már! Beszéltem rólad, de csak Harry-nek mondtam el a valós sztorit rólad. Vele vagyok a legközelebbi viszonyba, ő a legjobb barátom. De megígérte, hogy nem mondja el senkinek. A többieknek azt mondtam, hogy folyton tanulsz, ezért nem érsz rá velük találkozni.

- Remek. Akkor meg stréber vagyok. De még mindig jobb, mint egy … - nem fejeztem be a mondatot, mert nem szerettem kimondani azt a bizonyos szót és úgyis tudtuk mindketten miről van szó.

- Na látod. Nem lesz gond.

Louis végül rábeszélt, úgyhogy fizettünk és beültünk a kocsiba. Eleinte még éreztem a feszültséget az Eleanor-os dolog miatt, aztán egy kérdésével sikerült elterelnie gondolataimat.

- Szóval. Hogy állsz a barátokkal? Nem szeretnél ismerkedni? – tért vissza a kávézóban félbehagyott témával. Én válaszul csak egy nagyot sóhajtottam, mire Lou félrehúzódott és leparkolt az út szélére.

- Mi a baj, Em? – aggódva nézett rám.

- Tudod … félek. Nem akarok ismét olyan társaságba kerülni és úgy érzem elvesztem. Persze, hiányzik az, hogy valaki mellettem legyen, hogy legyenek barátaim, csak nem tudom hogy találhatnék igazi barátokat. – Louis először sóhajtott egyet, majd magához húzott. Nagyon jól esett az ölelése.

- Minden rendben lesz. Én segítek. Kezdésnek ismerkedj meg a srácokkal. Legyél ugyan az, aki velem vagy. Nem kell titkolóznod előttük, de persze azt mondasz el nekik, amit akarsz. Csak légy teljesen természetes. Hidd el, ők egyáltalán, még csak nem is hasonlítanak azokra…tudod.

Miután a bátyám lenyugtatott, folytattuk utunkat a stúdióba. Negyed óra után meg is érkeztünk. Az ajtó előtt állt néhány lány, nagy táblákkal a kezükben – egyből tudtam, hogy rajongók. Louis telefonált valakinek, hogy jöjjön ki értünk és az illető néhány másodperc múlva meg is jelent. Olyan testőr féle lehetett, mert elég nagy darab volt és jó izmos. Kísért minket a sikítozó tömeg között és épségben bejutottunk az épületbe.

- Paul, had mutassam be a húgomat, Emma-t. Emma, ő itt Paul az apánk. – kezet fogtunk, ők pedig közben nevettek. Aztán elindultunk egy hosszú, kanyargós folyosón. Azt hittem sosem lesz vége, aztán egy jobb kanyar után megérkeztünk. A négy fiú ott ült kint, beszélgettek, viccelődtek és az egyik evett. Mihelyst megláttam őket megtorpantam, majd egy lépést hátráltam és Louis mögé léptem. Nem tudom miért reagáltam így, ez egyáltalán nem jellemző rám. Megfogtam a bátyám kezét, ő jelzés képen picit megszorította, én pedig bólintottam egyet. Így beszéltük meg, hogy nincs baj.

- Srácok! Szeretném, ha megismerkednétek a húgommal! – mondatára mindenki felkapta a fejét és kíváncsian vizslattak. Azaz csak próbáltak, mivel még mindig a bátyám mögött álltam. Aztán erőt vettem magamon és kiléptem.

- Sziasztok. – magamra erőltettem egy vigyort és intettem is. Mind a négyen csak bámultak rám. A szőke aki idáig evett, lerakta a kaját a kezéből; a rövid hajú kedvesen mosolygott; a fekete hajú fél oldalra húzta mosolyát; a göndör pedig megnyalta a szája szélét. Elég ijesztőek voltak így, ráadásul nem szóltak semmit.

- Na nem srácok, ne is gondoljatok rá! A húgom tabu mindannyiótoknak! És most köszönjetek és mutatkozzatok be! – utasította őket a bátyám és ez nagyon vicces volt, így el is nevettem magam. Erre már mindannyian felálltak, odajöttek hozzám és egyenként bemutatkoztak. Ezután pedig bementünk a stúdióba és elkezdték felvenni az első dalukat, aminek a címe What Makes You Beautiful. Nagyon jó kis szám és illik is hozzájuk. Bár a bátyámnak nincs benne szólója, azért nagyon tetszik.

Az egész felvétel alatt furcsán éreztem magam, mert Harry végig engem figyelt és nem tudtam ezt mire véljem. Miután végeztek a srácok mindenki elindult hazafelé, de velünk jött Harry. Gondoltam Louis fuvarozza és majd kirakja útközben, de nem álltunk meg sehol, csak a bátyám házánál. Ezt is csupán abból tudtam, hogy mondott egy „megérkeztünk”-öt, majd kiszálltunk. A göndör hajú csak jött velünk és halál természetesen lépett be az ajtón és csukta be azt mintha otthon lenne.

- Érezd magad otthon! – szólt Louis. Közelebb léptem hozzá és a füléhez hajoltam.

- Ő mit keres itt?

- Ja, hát Harry-vel lakótársak vagyunk, szóval ez az ő otthona is. Bocsi, elfelejtettem mondani. – nevetett, de tudtam, hogy csak nem akarta elmondani. Kicsit durcásan körülnéztem a házba. Gyönyörű volt és hatalmas. Van belső és külső medence is.

- Anyám! – csak ennyit bírtam kinyögni, mire mindketten elnevették magukat.

- Na, gyere húgi, megmutatom a szobádat!

Felmentünk az emeletre és jobbról a második szobába mentünk. Nagyon szép volt ez a helyiség is, mint ahogy az egész ház.

- Tessék! – rakott le az ágyamra egy táskát a bátyám.

- Mi ez?

- Néhány ruhád! – elégedetten vigyorgott – Tudtam, hogy úgysem hagyod ki a bátyádnál alvást, így összeszedtünk neked néhány ruhát.

- A legjobb testvér vagy a világon! Köszönöm! – megöleltem, megpusziltam, majd magamra hagyott, hogy átöltözhessek. Miután ez is megtörtént, lementem a nappaliba, ott elég sokáig beszélgettünk. Időközben csatlakozott Harry is és most is ugyan úgy bámult, mint délután. Eléggé zavaró volt ez, így kicsit visszafogtam magam. Éjfél körül aztán elmentünk aludni. Vagy két órán keresztül forgolódtam, egyszerűen nem bírtam elaludni. Túl sok volt nekem ez a mai nap, túl sok emberrel kellett hirtelen megismerkednem, meg persze számomra idegen helyen vagyok. Úgy éreztem a mosdóba is ki kell mennem, így csendben elindultam ki. 

Már nyomtam volna le a mellékhelyiség kilincsét, amikor legnagyobb meglepetésemre kinyílott az ajtó. Harry jött ki éppen, eléggé kómás fejjel.

 - Ááá! Basszus! Megijesztettél! – sikítottam egy kicsit. Ő nem szólt semmit, csak végignézett rajtam. Ekkor esett le, egy szál hálóingbe vagyok. Kezeimet a mellkasom elé tettem, de nem sokat ért, Harry így is elég jól végig tudott mérni.

- Csini ruci! – kacsintott egyet, majd bement a szobájába. Én gyorsan elvégeztem a dolgomat, óvatosan visszalopóztam a szobámba és néhány perc múlva végre sikerült elaludnom.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 3. részt! Remélem tetszett! Kérlek, írd le véleményedet a fent olvasottakról és pipálj! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm! :) A következő részt csütörtökön hozom! -