2.rész -Ismerd meg a barátnőmet-

- Utólagos engedelmeddel végeztünk egy kis átalakítást a szobádon. Remélem nem bánod és tetszeni fog?! – mondta Louis.

- Hát…azért remélem azt a csodaszép rózsaszín farkú, sárga sörényű, vicsorgó pónimat meghagytátok nekem! – tettem össze két kezem, mint aki imádkozik és a pilláimat rebegtettem. Nem sokáig bírtam így, mert mindketten elkezdtek nevetni, hiszen tudják, hogy csak vicceltem, mert nem igazán szerettem azt a lovat…egyenesen féltem tőle.

Végül két perc nevetés után elindultunk a szobámba. Beléptem és hát igen. Ismét elakadt a lélegzetem. Új ágy, asztal, szekrény, fotel…az egész szobám más volt, egyedül a falak színe maradt az eredeti állapotban.

- Úr isten tesó! Nem kellett volna…biztosan egy vagyon volt.

- Ne viccelj! Mindent a világ legeslegjobb húgának! – ismét megöleltem és kapott egy hatalmas puszit is. A nap további része ugyan ilyen meghitten telt. Lou erre az egy napra tud maradni, így sokat beszélgethettünk hárman. Anya elmondta, hogy van egy hapsi, akivel találkozgatnak, Phil-nek hívják és szeretné majd bemutatni nekem. A bátyám pedig a bandáról beszélt nekem, mutatott fényképeket és videókat is. Majd elmondta, hogy van egy barátnője és szeretné, ha megismerkednénk egymással. Egy kicsit kiakadtam, mert azt hittem mindent megosztunk egymással, erre ő eltitkolja, hogy már 3 hónapja jár valakivel. De nem firtattam a dolgot, csak megbeszéltük, hogy nemsokára találkozok vele. Este fél 11 körül már elég fáradt voltam, így lefeküdtem aludni. Végre a saját ágyamba.

2011.01.30.

Már két hete vagyok itthon és eddig minden nagyon jó. Azt leszámítva, hogy Louis-t ez idő alatt összesen kétszer láttam, ugyanis folyamatosan fellépésen vannak a bandával, mellette pedig el vannak foglalva az első albumuk készítésével. Anyával azért jól elvagyok, bemutatta nekem a barátját, Phil-t és egész jó fej. Ezek mellett sokat vásároltunk, mert az utóbbi egy évben semmi új ruhát nem vettem, úgyhogy folyton csak vásárolgattunk. Így most beújítottam a ruhatáramat. Szeretek nőiesen öltözködni, de a sportos ruhákat sem vetem meg. Bátran kimegyek az utcára egy mackónadrágban is.

- Haló? – szóltam bele a telefonomba, mert hívtak egy ismeretlen számról.

- Szia Em! Itt a bátyád!

- Louis? Hova tűnt a telefonod?

- Elhagytam, majd veszek másikat! De most azért hívlak, hogy lenne-e kedved megismerkedni Eleanor-al?

- Mármint ma?

- Igen!

- Hát nem is tudom.

- Jaj ne kéresd magad. Érted megyek kocsival. Két óra múlva ott vagyok, addigra legyél kész!

- Jó rendben. – a telefont leraktuk és elkezdtem készülni.

Fogalmam sem volt mit vegyek fel, mert az időjárás a télhez képest enyhébb, de azért nincs nyári idő. Hosszas gondolkodás után végül ez mellett a szett mellett döntöttem:

Nagyon tetszenek ezek a bajszos dolgok, úgyhogy elég sokat vásároltam is belőlük. Még feldobtam egy minimális sminket és egy óra múlva már készen is voltam. Már csak Louis-t vártam, aki még idő előtt megérkezett. Váltott néhány szót anyával, majd beültünk a kocsiba és elhajtottunk.

- Hova is megyünk? – kérdeztem tőle, mert láttam, hogy elhagyjuk Doncastert.

- Londonba. Eleanor még dolgozik, de mire odaérünk ő is végez. Másfél óra múlva már egy ottani Starbucks-ban ültünk a bátyámmal és beszélgettünk.

- Em, őszintén! Nem hiányoznak a barátok? Mármint nem a régi barátaidra gondolok! – a régi barátok szónál ujjaival mutatott idézőjelet. – Nem akarsz új emberekkel megismerkedni? Újra szórakozni? Fiatal vagy és nem kéne egész nap otthon ülnöd.

Kérdése váratlanul ért. Ez alatt a két hét alatt, mióta itthon vagyok nem is gondoltam arra, hogy nincsenek barátaim, hogy egyedül vagyok. Ez a felismerés most egy kicsit szíven vágott. Nem tudtam mit mondani Louis-nak, csak bámultam rá döbbenten. Próbáltam megformálni a szavakat, csak tátogtam és néha egy „ö” meg egy „a” is elhagyta a számat, de semmi értelmeset nem tudtam összerakni. Egy éve még annyira barátközpontú voltam, sehova se mentem nélkülük és lényegében meglenni sem tudtam egyedül. Most pedig egy barátom sincs, mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot. Hirtelen elfogott a félelem. Az, hogy nincs senkim, hogy egyedül vagyok. De mégis, itt van benne az is, hogy nem akarok ismét a rossz felé menni és már mindenkiben csak azt látom.  Egyszerűen nincs bennem bizalom mások felé.

- Em, hahó! Itt vagy még? – legyezett az arcom előtt Lou.

- Igen, bocsi csak elgondolkodtam.

- Nem válaszol?

- Mire is?

- Jaj húgi, hol jár az eszed? Az előbb kérdeztem, hogy nem akarsz-e új emberekkel megismerkedni! De majd megbeszéljük később, mert megjött El.

Louis felállt az asztaltól és üdvözölte a barátnőjét egy csókkal. Mikor megláttam Eleanor-t nem bírtam levenni róla a szemem. Élőben még gyönyörűbb, mint a képeken. Gyönyörű a mosolya, a haja, tökéletesen néz ki. A bátyám külsőre jól választott, remélem belsőre is ilyen.

- Em, had mutassam be a barátnőmet Eleanor-t! Eleanor, ő itt a húgom, Emma!

- Szia Emma! Sokat hallottam már rólad! – ölelt meg. Én csak kedvesen mosolyogtam közben és a bátyámra néztem. Mi az hogy sokat? Elmondta neki Lou a történteket. De hiszen ő rá egyáltalán nem tartozik. Nem akarom, hogy mások is ezen csámcsogjanak és sajnáljanak.

Leültünk az asztalhoz, rendeltünk mindhárman latte-t és elkezdtünk beszélgetni. Eleinte szimpatikus volt a lány, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy folyton rajta csüng a bátyámon. Egy pillanatra sem engedte el a kezét és a fel-fel merülő témáknál mindig valami programot mondott Louis-nak. Az oké, hogy nem unalmasak a napjaik, de hogy minden napra legyen egy program és ne hagyja, hogy a családjával legyen, na ez azért sok.

- Na és mond Eleanor, melyik turkálóban túrtad ezt a felsőt? Nagyon egyedi, én is elmennék oda! – gonoszkodtam vele, de persze tudtam, hogy valami nagyon márkás ruhát visel. Azért jó volt nézni az arcát a turkáló szónál.

- Most mi bajod van? – nézett rám értetlenül Louis.

- Semmi, mi lenne?! – mondtam vidáman.

- Azt hiszem jobb, ha én most elmegyek. Este találkozunk. Örülök, hogy megismerhettelek Emma! Sziasztok. – azzal Eleanor felállt és kiment.

- Ezt most miért kellett?

- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém! Csak tudod, egész végig rajtad lóg, folyton közös programokat szervez veled és nem hagy időt a családodra.

- Mert szeret! Szeretjük egymást, értsd meg. És tudod, hogy sosem hanyagolnálak el titeket.

- Szerintem meg igazam van! Ez a csaj egy pióca. Hány napot voltatok külön, mióta összejöttetek?

- Pff…hagyjuk. Majd ha lehiggadtál megbeszéljük. - Louis csak csöndben kortyolgatta a kávéját és nem szólt hozzám. Nem is nézett rám. Valószínűleg eléggé megbánthattam, de nem őt akartam piszkálni. Mondjuk Eleanor-t sem, csak gondoltam adok egy kis jelet neki.

***

- Köszönöm, hogy elolvastad a 2. részt! Remélem tetszett! Kérlek, írd le véleményedet a fent olvasottakról és pipálj! :) A kommenteléshez nem kell, hogy legyen gmail-ed akár névtelenül is írhatsz! Köszönöm! Ha még nem olvastad el a fent levő 'Szereplők' menüpontot, akkor tedd meg, mert sok minden kiderülhet még a továbbiakról! :) A következő részt hétfőn hozom! -